A november
telis-tele van születésnapokkal. Legalábbis a mi családi-baráti körünkből
igencsak sokan születtek az ősz végén, többek között az én édes jó Szüléim is.
Na meg – bár ez egy kicsit más kategória – novemberben született a blog is.
Egy kedves jóbarátom azt mondta, hogy két fajta ember létezik, az egyik, aki pénzt gyűjt, a másik pedig, aki élményeket. És hogy én (mi) határozottan a második kategóriába tartozom. Lehet benne valami, és talán ez a mentalitás magyarázatot ad arra is, hogy ezt a bejegyzést most miért Budapesten, Zs. barátnénk netét lopva pötyögöm Nektek.
Az elmúlt hét után revideálnom kell az álláspontomat, miszerint utálom az előre nem pontosított programokat. Na nem azért, szeretni most sem szeretem, de azért végül is jól jött ki ez a múlt hét, minden újratervezéses akció ellenére is.
Mivel mostanában belémbújt a nyüvecske, a múlt héten ismét nekiindultam a nagyvilágnak, pontosabban a második kedvenc városomnak. Budapest eddig is nagyon kedves volt számomra, és úgy tűnik, minden egyes odalátogatásom során egyre jobban befogad a város.