Rutintalanság

Nesze nekem jövő hét, de hát kellett nekem ígérgetni, ugye. Persze ilyen az, amikor nincs rutin.

Miután március elején újra hazakerültem, hirtelen úgy bepörgött az élet, hogy csak kapkodtam a fejemet. Rendezvények, fellépések, közben munka és még egy kis munka, kézműves megrendelések, és néhanapján egy-két ünneplés, szülinap, húsvét, ilyenek. Az lett, hogy észre sem vettem, és megint két hónapra előre betelt minden hétvégém is. Jó volt ez, persze, de hát közben azért tudom, hogy igencsak vigyázni kéne a stresszel, túlhajtással, és végül is felépülőben voltam-vagyok, szóval a mindennapi betevőt is eszerint kellett válogatni. Meg tervezni. Meg megfőzni...

Nálatok is jártak maradék?

Azt hiszem, ez az első alkalom a blog több, mint hat éves életében, hogy úgy írok meg egy posztot, hogy még a számban érzem az adott vacsora ízét. Általában ilyenkor max papírra firkantom le gyorsan a receptet, hogy - gyakori posztolásaimnak megfelelően - tíz hét múlva is tudjam, mit is kotyvasztottam, de most, mivel amúgy is piszkált a lelkes angyalka a bal vállamon, hogy posztolni kéne, úgy döntöttem, hogy így éjszakásan megosztom veletek ezt a mai csodát. Merthogy megint megvan a legújabb kedvenc receptem :D

Majmok vacsorája

Igaz, hogy én nem szeretem a banánt, de a Kedves igen, ez a recept pedig már nagyon régóta izgatta a fantáziámat. Jelentem: bár nem lesz a kedvencem, de így elkészítve még máskor is képes leszek megenni ezt a gyümölcsöt :)

Szezámmagos bundában rántott banán lapkasajttal, chips-szel

Hozzávalók: fejenként legalább egy banán, liszt, só, tojás, szezámmag, olaj, fejenként egy lapkasajt, méz, mustár, sima sós vagy tejfölös chips