Életlecsó

Öhm, boldog új évet, kedveseim :) 
Képzeljétek el, még élünk. Kicsit rohanós ez az élet, kicsit sokfeleszakadós, de a miénk. És az igazság az, hogy lehetett volna már poszt ebben az évben, de fennmaradó nemdolgozós perceimben én szemtelen módon lecsuktam a gépet, odakuckóztam Férj mellé, és csak voltam.

Csak tetszhalál

Szervusztok, Kedveseim!

Igen, tudom, kegyetlenül eltűntem mostanában, és mélységesen szégyellem is magam, hogy így se szó-se beszéd magatokra hagytalak. De szokás szerint van mentségem :)
Az elmúlt pár hetem-hónapom hihetetlenül, elképzelhetetlenül, felfoghatatlanul zsúfolt volt. Már a karácsonyi készülődés is eléggé felpörgette az életemet a munkáim mellett, de az semmi volt a januárhoz képest, ekkor ugyanis még szesszióztam is amellett, hogy nagyjából az összes projektet és a hozzájuk kötődő pályázatokat mostanában kellett leadni. Viszont ami jó hír, hogy az elmúlt bő fél év munkája kezd beérni lassan, és talán a ködös jövő is tisztulni fog hamarost :)