Életlecsó

Öhm, boldog új évet, kedveseim :) 
Képzeljétek el, még élünk. Kicsit rohanós ez az élet, kicsit sokfeleszakadós, de a miénk. És az igazság az, hogy lehetett volna már poszt ebben az évben, de fennmaradó nemdolgozós perceimben én szemtelen módon lecsuktam a gépet, odakuckóztam Férj mellé, és csak voltam.

Karácsony, ajándék, befőzés

Na, azt sem hittem, hogy én egyszer lekvárt fogok főzni - már hogy ebben a hangyaköpésnyi lakásban. Mikre nem készteti az embert a karácsony :)

Ha Mohamed nem megy haza, akkor a hazai jön Mohamedhez

Az elmúlt hetekben egyetlen dolog hiányzott az életemből: az idő. Na jó, meg a főzés.

Az utolsó vacsora

Bár lehetne ilyen analógiákat találni a jelenlegi elfoglaltságaim között, de nem a Jézus-féle utolsó vacsorára gondolok, hanem a mi évzáró vacsoránkra a nyár beköszönte előtt. Mert ugye nyárára még inkább elhagynak bennünket a barátaink :P

Utak között

Az elmúlt hetek-hónapok, mint azt már többször említettem, eléggé pörgősen teltek, és ha jól utánaszámolok, szinte többet voltam külföldön, mint az országban, és biztosan többet más városban, mint Kolozsváron. Ez persze azt is jelentette, hogy Férj jóval többet kényszerült mirelit-kaját enni, mint rendeset. Azért nem kell megijedni: a mirelit-pizzát is én készítettem :) (És nem, a képen szereplő étel NEM mirelit-pizza.)

Akkor jó a majális, ha az ember kajál is.

Eshet az eső, elmaradhat a ki- meg egyéb vonulás, de azért a májuselsejéhez is, mint minden egyéb ünnephez nálunkfelé, hozzátartozik a - maradjunk ebben, mert a legtöbbször ez a jellemző - zaba. Mi természetesen nem zabáltunk, hanem szépen és illedelmesen faltunk fel majdnem mindent, amit kipakoltam az asztalra. Négyen az elvileg hat személyre elegendő adagot :) Mellette persze folyt a Rejtő, meg a Catan, meg azért a sör is, mert az úgy jó. (És igen, miccset is terveztem, de aztán sehogy sem akart összejönni a megvásárlása, úgyhogy az elmaradt a következő majálisra, amikor remélhetőleg már valahol a zöldben fogunk sütögetni.)

Medvevadászat

Most be kéne számoljak arról, hogy mi történik velünk, de nem szeretném elijeszteni a medvét. De azért kérlek, gondoljatok ránk. Mondjuk keresztbe tett ujjakkal, és mondjuk holnap tizenkettőkor :)

Házinők napja

A múlt hónapban mindenféle leárazások meg akciók voltak, úgyhogy mint jó háziasszony, alaposan feltöltöttem a fagyasztónkat (és itt jött el az a pont, amikor nagy, hajlongós hálákat kell adnunk kedves Szüléimnek, hogy elcserélték a Nagymamám újabb hűtőjét a mi régi hűtőnkre - kétszer annyi cuccot tudok fagyasztani azóta, úgyhogy öröm van és bódottság). 

Süss fel, nap!

Képzeljétek el, kisütött a nap. Vagyis sütögetett már az elmúlt napokban is, de nem úgy, mint ma: szépen, reggeltől délutánig, úgy, ahogy egy egészséges tavaszi napon kell. Ma már nem tűnt szentségtörésnek a babakék lakk a körmeimen :)

Segítség a végeken

... vagyis a hónap- és emiatt pénztárcakapacitás-végen.

Apró örömöcskék

Ezt most csak azért mutatom meg, hogy lássátok, milyen egyszerű minket békésre hangolni. Ennyi kell hozzá :)

Most akkor mit is szabad enni szilveszterkor?

(Na nem azért ez a cím, mert Anyóséktól hazafele jövet összehoztam egy cikkecskét a szilveszteri szokásokról, hanem mert forráskeresés közben igen sok egymásnak ellentmondó babonát találtam. Nem is tudom, miért :P)

Persze hiába döntöttük el jó előre, hogy most nem fárasztjuk magunkat a szilveszter-szervezéssel, mert olyan jól esett volna, ha végre egyszer összejön egy olyan igazi, hogy csak belevágtunk még idejekorán és kezdtük győzködni az embereket meg tervezni a menüt, meg persze örvendezni, amikor valaki azt mondta, hogy jön. De már megint többen mondták, hogy jönnek, mint ahányan aztán tényleg ideértek, és már megint nem sikerült összehozni, hogy bár egy ember itt legyen, aki az elmúlt évek valamelyikén, és már megint utolsó nap derültek ki nem-érkezések - úgyhogy tényleg meguntuk. Most még utoljára megpróbáltuk, mert az igazság is három, ugye, de ezentúl - bár fájó szívvel - lemondunk a nagy szilveszterekről. Ha valaki szeretne hozzánk jönni, igen szívesen látjuk, de többet nem fáradozunk ezen. És ha mindenkit elhívnak körülöttünk, akkor is igencsak jól megleszünk mi kettecskén: eszünk, iszunk, filmet nézünk, pezsgőzünk, meg egyéb jó dolgokat művelünk majd ;)

Az első

Most, hogy már mindjárt három éve lakunk együtt és kicsivel több, mint fél éve én is megTamásodtam, úgy éreztük, hogy pont itt az ideje egy igazán kiccsaládi, közös karácsonynak. Úgyhogy sok-sok tervezgetés meg számolgatás meg mindenegyéb után kialakult az idei menetrend: 25-e szüleim, 26-án megyünk le Anyósékhoz. 24-én pedig itthon ülünk, kettesben, megesszük a világ legfinomabb karácsonyi vacsoráját és örvendezünk meg vigadozunk.

Egyszerűen tökéletes

Azt hiszem, régóta nem sikerült ennyire harmonikus ételt kreálnom... legalábbis a top tízben biztosan benne van, halas párjával együtt.

Pedig igazából semmi különleges nincs benne, sőt, ez már olyan vacsora volt, aminél nem is cetliztem ki a konyhafalra, hogy mit is akarok csinálni. De jó lett. 

Csirkesaláta, gazdagon

Nyár van, nyár, és még a nyár közepéhez képest is fullasztó meleg. Ilyenkor csak valami egyszerű, könnyen elkészíthető és legfőképpen hidegen fogyasztható étel a favorit. Ezért született meg ez a csirkesaláta - no meg azért is, mert Ovidiu csak úgy vállalta a (számára második) vacsorát, ha az könnyű lesz :)

Hát igen, ez is olyasmi, amit szinte lehetetlen szépen fotózni... De azért csudifinom volt, el is fogyott a hatalmas tálnyi egy este :)