Lekenyerezlek benneteket

Ha valamiből hiány van mostanában, azt hiszem, az az élesztő. Gyakorlatilag csak olyan posztokat látok körbe-karikába az interneton, ahol élesztőhiányról panaszkodnak a lelkes házikukták. Most már csak arra lennék kíváncsi, hogy akik felvásárolták mindenki elől az élesztőt, azok hol vannak?... (Jó, tudom, kenyeret sütnek otthon, és a lincseléstől tartva nem posztolják ki sehova.)
Mint az a Karanténkantinban is említettem, mindenféle rossz csillagzatok együttállása miatt úgy futottunk bele a kényszerű itthonlétbe, hogy egy csomagocska élesztő árválkodott csak a polcunkon [azóta kiderült, hogy bujkál még ott kettő, de arról majd később beszélek, mert azokkal az öregtészta-projekt indul majd hamarosan]. És mivel azért kenyér néha-néha mégis kell, hát utánakutakodtam, hogy mit tehetek az ügy érdekében. Hát, ezt.

Induljon a gasztrodekameron

Kövezzetek meg, de muszáj konstatálnom, hogy – szomorú, nem szomorú – egy világjárvány kellett ahhoz, hogy végre vissza tudjak érkezni a bloghoz. Merthogy a főzéssel nem hagytam fel, ó nem, jobbnál jobb és szebbnél szebb kajákat csináltam az elmúlt fél évben is, csak éppen... tovább nem jutottam. No de most, bár az „időm mint a tenger” kifejezést még mindig erősnek érzem, valamicskével csak jobban állok – immár lassan két hete megy a #karanténkantin a fészbukon, és közben eljött az ideje annak is, hogy egy-egy hosszabb receptet ide is felpakoljak.

Az alapelv az az, hogy a rövid, nagyonmaximum 1 óra alatt elkészíthető kaják (jelenleg) csak a fb-oldalra kerülnek fel, míg az egy órányi időt akár egy perccel is meghaladók már ide, a blogra, és majd innen osztom át őket. Ebből talán értelemszerűen következik, hogy a Kantint hétközben frissítem (kisebb-nagyobb rendszerességgel), így a blogos receptekre hétvégén fog sor kerülni. Szeressétek, olvassátok, főzzétek meg, faljátok fel boldogságban, otthon. 

Ez a kaja amúgy még a múlt-előtti hétvégén készült, a kéksajt féligszülinapi ajándékként érkezett éd'sanyáméktól, a medvehagymát meg a kamrafeltöltéskor rendeltem (és akkor medvehagymát is kaptam, a mostani rendelésnél kicsit megkeverték a zöldeket...). Remélem, nálatok is van minden hozzávaló – ha igen, uccu neki :D

BRÉKING NYÚZ!

Üdvök s puszik mindenkinek, aki (még) erre jár!

Megjött a tavasz, megjött a vírus és jött vele az ~önkéntes karantén is. Ez persze nem egy örömteli esemény, de a Kérek még blog hajdani lelkes olvasótáborának talán öröm lehet az ürömben, hogy időm megszaporodtával, no meg az itthoni munkának köszönhető gyakori főzőcskézéssel ismét vissza tudok térni a receptmegosztások hímes-ízes mezejére, immár a facebookra is felköltöztetve a blogot.

Hogy miért léptem ekkorát előre, s tettem fészbuk-kompatibilissé a blogocskámat? Nos, az új idők új megoldásokat szülnek, így én is ötleteltem egy sort, és kitaláltam egy új formátumot, ami talán nektek is hasznotokra, nekem is kedvemre válik. Ez lesz a most induló – és a könnyebbség kedvéért alapvetően a fb-oldalon debütáló – #karanténkantin, ahol olyan kajákat fogok megosztogatni, amik egyszerű, jó eséllyel otthon is kéznél lévő alapanyagokat igényelnek és nagyjából fél óra alatt elkészíthetőek. Fontos infó, hogy a Karanténkantin bejegyzéseit alapvetően csak a facebook-oldalon lehet majd követni, a gyorsaság és egyszerűség jegyében ugyanis sima posztként, egy-két egyszerű telefonos képpel oda fogom feltöltögetni a gyors kajákat – itt a blogon majd, ha minden jól megy, a hosszabb, alapanyag- és időigényesebb recepteket fogom a megszokott dumával együtt megosztogatni.

Maradjatok otthon, kövessetek be fácsén, főzzetek és egyetek jókat, és vigyázzatok magatokra!

Puszik,
a Konyhatündér