Süt a nap, nehogy szomorú légy

Ha nem vettétek volna észre, akkor elmondom, hogy végérvényesen és visszavonhatatlanul tavasz van. Rügyeznek a fák, döngicsélnek a dongók, csiripelnek a madarak, a macska már az árnyékos helyeket keresi egy-egy túl-napos délelőtt, egyszóval: itt a várva várt tavasz. És én, tavaszi gyermök lévén, ennek mérhetetlenül örülök. Az már csak hab a tortán, hogy ezt a bejegyzést a százféleképpen zöldellő udvarunk közepén kényelmesen napozva írom egy lusta délutánon.

Szezonvég

Kicsit rapszodikus a viszonyom a szezonális élelmiszerekkel, gondolok itt főleg a zöldségekre és gyümölcsökre. Ennek a rapszodikusságnak egyszerű oka van: bár próbálkozom vele, még mindig nem alakult teljesen rutinná a piac/zöldséges látogatása, és nagyüzletben járva el-elcsábulok a nem feltétlen szezonális, de izgalmas zöldek láttán. Most viszont megembereltem magam, és sikerült nem lemaradnom az eperszezonról – ettük magára, ettük fagyival, készült belőle gyors hideg krémleves, no és készült belőle ez a mai csoda. Friss, könnyű, kicsit mediterrán, egyszerű és mégis különleges – szeressétek ti is ;)

Induljon a gasztrodekameron

Kövezzetek meg, de muszáj konstatálnom, hogy – szomorú, nem szomorú – egy világjárvány kellett ahhoz, hogy végre vissza tudjak érkezni a bloghoz. Merthogy a főzéssel nem hagytam fel, ó nem, jobbnál jobb és szebbnél szebb kajákat csináltam az elmúlt fél évben is, csak éppen... tovább nem jutottam. No de most, bár az „időm mint a tenger” kifejezést még mindig erősnek érzem, valamicskével csak jobban állok – immár lassan két hete megy a #karanténkantin a fészbukon, és közben eljött az ideje annak is, hogy egy-egy hosszabb receptet ide is felpakoljak.

Az alapelv az az, hogy a rövid, nagyonmaximum 1 óra alatt elkészíthető kaják (jelenleg) csak a fb-oldalra kerülnek fel, míg az egy órányi időt akár egy perccel is meghaladók már ide, a blogra, és majd innen osztom át őket. Ebből talán értelemszerűen következik, hogy a Kantint hétközben frissítem (kisebb-nagyobb rendszerességgel), így a blogos receptekre hétvégén fog sor kerülni. Szeressétek, olvassátok, főzzétek meg, faljátok fel boldogságban, otthon. 

Ez a kaja amúgy még a múlt-előtti hétvégén készült, a kéksajt féligszülinapi ajándékként érkezett éd'sanyáméktól, a medvehagymát meg a kamrafeltöltéskor rendeltem (és akkor medvehagymát is kaptam, a mostani rendelésnél kicsit megkeverték a zöldeket...). Remélem, nálatok is van minden hozzávaló – ha igen, uccu neki :D

Betegleves,

mondhatnám, mert valóban: ez az a leves, ami még a halottakat is meggyógyítaná. Csak éppen az elkészítéséhez kell egy kis egészséges segítség. Na nem azért, mintha annyira bonyolult lenne, de azért csak kell álldigálni egy keveset miatta a tűzhely mellett, az pedig nagybetegen nem annyira móka.

Munkás hétköznapok

Fhúúú, mennyi minden történt, mióta nem meséltem nektek... helyezkedjetek el kényelmesen, ez hosszú lesz :)

Az utolsó vacsora

Bár lehetne ilyen analógiákat találni a jelenlegi elfoglaltságaim között, de nem a Jézus-féle utolsó vacsorára gondolok, hanem a mi évzáró vacsoránkra a nyár beköszönte előtt. Mert ugye nyárára még inkább elhagynak bennünket a barátaink :P

Mert hiszünk a friss levegő erejében

Van az úgy, hogy az ember csak simán élvezi a pillanatot. Egy finom falat, egy kis napsütés, madárcsicsergés a gépzaj helyett... Szóval ilyen kis semmiségek, amik azért meg tudják változtatni a napodat.

Kettecskén

Nem azt mondom, semmi bajunk Ernővel, de azért most tényleg igaz volt a mondás, hogy kétszer örül a gazda a vendégnek: mikor jön, meg mikor megy. Ez talán leginkább a lakásocskánk méretbeli hiányosságaira vezethető vissza, mer' fasza, fasza, hogy itt a' Ernő, meg hogy társaság van, meg hogy (jófajta) ellátmány fejében kapunk estére sört, de azért huzamosabb ideig együtt élni három embernek egy 28-as garzonban, hááát... nem a legkényelmesebb.

Egyszerűen tökéletes

Azt hiszem, régóta nem sikerült ennyire harmonikus ételt kreálnom... legalábbis a top tízben biztosan benne van, halas párjával együtt.

Pedig igazából semmi különleges nincs benne, sőt, ez már olyan vacsora volt, aminél nem is cetliztem ki a konyhafalra, hogy mit is akarok csinálni. De jó lett. 

Almás csirke 2. verzió

Sütőzacskóhoz nem volt kedvem, meg amúgy is: köretnek krumpli volt szánva, azt pedig mostanában tepsis változatban szeressük. Viszont volt alma, meg csirkecomb, amiről tudjuk, hogy jó párosítás, úgyhogy...

Majonézes csirkecomb lerben, Hasselback burgonyával

A majonézt szeretjük, de szószként  már kissé unalmas kezdett lenni - hát lett belőle panír-alap :)

Majonézzel panírozott csirkecomb Hasselback burgonyával

Hozzávalók: fejenként 2 csirkecomb, fejenként három szem krumpli, 2 tojás, olaj, liszt, prézli, só, bors, oregano, bazsalikom, mustár

Megint gomba, de új fajta: laskagombával töltött csirke

És igen, már megint gombát találtam az akciós polcon, úgyhogy ismét egy gombás recepttel jelentkezem - de megéri :) Enikő mondotta volt, hogy mi nagyon szerethetjük a gombát. Ez így is van, és reménykedem benne, hogy Ti is megszeretitek - esetleg egy kicsit az én segítségemmel is :)

Gomba mindörökké

Mint már lejjebb is írtam, szép nagy adag gomba ücsörgött a hűtőnkben. Igaz, hogy ez a szép nagy adag most csak a legújabb pizzát ízesítette, de attól még felteszek egy másik, nagyon-nagyon egyszerű és nagyszerű gombás receptet is, hátha lesz olyan, akinek még több gombája vár a sorsára :) A rántott gomba kettőnk vacsorája volt (már meg is említettem egyszer, kivételesen pénteki vacsora volt és nem vasárnapi), a pizzát egy spontán összeverődött baráti társaság és az ezzel együtt járó házi-sörözés ihlette. Bár már készült itthon nagyon fincsi hagymás kenyér, a mostani hagymás pizzatészta ötletéért a pizza-pizzeria csapatának kell köszönetet mondanom, mert a nagy sürgölődésben nem jutott volna eszembe - igaz, nem is tésztareceptet kerestem, hanem alapszósz-ötletet. Szóval köszönöm az ötletet, igaz, kicsit megpofoztam azt a receptet - és nem csak annyiban, hogy megdupláztam az adagot :)

Még mindig szárnyas - fűszeres csirke krumplisalátával

Az elmúlt héten több minden is készült - azok is felkerülnek majd szépen lassan, csak találjuk meg a fényképezőgép kábelét...  Most egy régebbi receptet szedtem elő, remélem, ízleni fog - amúgy ez az egyetlen receptem, aminél pontos adagokat írtam :)

Fűszeres csirke krumplisalátával

Hozzávalók:
A combhoz: fejenként egy dupla csirkecomb (lehetőleg bőrével együtt); olivaolaj (a bedörzsöléshez mindenképp, a sütéshez ha jut); fűszerkeverék: 2 tk só, 1 tk feketebors, 2 tk édes-nemes őröltpaprika, 1/2 tk szárított oregano, 1/2 tk citromhéj-reszelék, 1/2 tk curry; két ek liszt
A krumplisalátához: krumpli; hagyma (lehetőleg egy vörös, egy fehér); salátaöntet: egy tk mustár; egy tk olivaolaj; egy ek tejföl; szána vagy joghurt (jó minőségű, édes) a szaporításhoz; petrezselyem (ha lehet, friss), kapor (ha lehet, friss), oregano, bors, só, szerecsendió, citromhéj-reszelék és ízlés szerint egyéb fűszerek.

Mézes-narancsos csirkecomb krumpligolyócskákkal

Íme, az ígért recept... Jó étvágyat hozzá!

Előzetes :)

No, csak felteszek valami meglepetést még ma: íme a mai vacsora :) Holnap kiírom a receptet is!
Mézes, narancsos csirke krumpligolyócskákkal:

Remélem, Nektek is jó vacsorátok volt :) Szép estét és kellemes hétkezdést!