Rántsunk egyet a világon, legyen jobb az élet

Mondok valami újdonságot: úgy telnek a napok mostanság, mintha lopnák őket. Ja, hogy ezt már mondtam? És nem is napra, hanem évre? Hát, ilyen ez, sajnos azóta sem változott semmi.
Vagy talán mégis: nem hivatalos fogadalom, de égető szükség lett mostanra, hogy alkalmanként kilépjünk a rutinból, és csináljunk valami normálisat. Például elmenjünk egy filmre néhány jóbaráttal, ha már olyan királyság van, hogy játszanak magyar filmeket is a kolozsvári mozik, és nem csak egyszer egy évben. Vagy hogy sétáljunk egyet, ha már a sulis vakáció végeztével megérkezett a hó is. Mostanában gyakran sort kerítünk a közös hazaútra (mivelhogy a négyórás munkaidőm alkalmanként kinyúlik annyira, hogy már Férj is hazaindul), és utána nagyon jó a megjavított kazános, meleg lakásba érve ejtőzni egyet. És persze felmelegedni valami jófajta kajával ;)

Mire jó, ha az ember átköltözteti a blogját?

Hát például arra, hogy belenézegessen a régi receptekbe - amikről annak idején azt mondta, hogy ez állandó vendég lesz az asztalon, de aztán talált másat, és soha nem készítette újra egyiket sem - és találjon olyan gyöngyszemeket, amik csodásan fel tudnak dobni egy-egy kómás napot.
Na jó, az igazság az, hogy nem én találtam meg kedvenc rántott kockasajtos ötletünket, hanem Férj, és már egy pár napja rágta a fülemet, hogy ez milyennagyonjó lenne, ha elkészülne újra. Úgyhogy szépen fogtam magam, leriszáltam a Kerfúrba és vásároltam két doboz sajátmárkás kockasajtot, egy sonkásat meg egy simát. Aztán hazajöttem, és abban a boldog tudatban kezdtem el kádat sikálni, hogy most már mindenem megvan egy finom vacsorához.
Ezt a receptet egyszer már mutogattam Nektek, most csak a köret változott (saláta, paradicsomból meg uborkából, murokból meg kukoricából, meg még egy kis borsóból, nyakonöntve balzsamecettel), na meg az, hogy nem sütöttem túl a sajtocskákat.
Szeressétek, me' finom és eccerű :)

Eccerű és naccerű :)

Valamikor nagyon régen láttam ezt az ötletet - már nem találom, hogy hol. Aztán most megint rámjött a rántott sajt-evési láz (ez amúgy elég gyakran előfordul), úgyhogy elkészült. Finom lett :)

Nagyon gyors vacsora: rántott sajt fasírtgolyókkal

Mint láthattátok, az elmúlt időben nem igazán kerültem gép elé, az adventi-karácsonyi hajsza megártott a blognak - szerencsére a mi asztalunknak nem :) Az elmúlt időben voltunk vendégségben, fogadtunk vendégeket és úgy általában pörgősen éltünk; az alábbi recept azonban csak kettőnknek készült advent utolsó vasárnapjára.