Új vizeken járok (avagy menükóstolós emberkísérlet négy felvonásban)

Hajajaj, ha tudnátok, mi minden történt az elmúlt pár hónapban... De persze nem tudjátok, mert én sunyi voltam s nem írtam. Vagyis ez nem egészen igaz, két bejegyzés is van félig-készülten talonban, de most mégsem azokat dobom ki az internet sztorira éhes népe elé – majd, valamikor a nem túl távoli jövőben, hesteg nosztalgia cím alatt azokat is publikálom egyszer, főleg, mert az egyik recepttel a KMN-es rádiós gasztrobetyárkodás óta tartozom PL-éknek. Na de hagyjuk most azokat a recepteket és történeteket, amiket nem kaphattok meg, és foglalkozzunk azokkal, amiket megkaphattok.

Félórás kaja deluxe

Hát igen, időnk mostanában sincsen sokkal több, a hétvégén példul lejárt a Könyvturi, azelőtt közgyűlés, mégazelőtt Nekünk ZÖLD első alkalom, új versszínház-előadás, meg Művkaraván, filmműhely, és közben persze pályázatok, elszámolások, munka hivatalosan és nemhivatalosan, szóval unatkozni nem unatkoztunk, az biztos. De szerencsére mindezek mellett is belefért egy-két baráti találkozás, meglátogatott R. barátnénk még február végén, és márciusban sem voltunk híján a csodás baráti vacsoráknak :) És, bár már szinte képtelenségnek látszik, néha kettesben is sikerült lennünk, meg kicsit pihenni is lehetett. Az egyik ilyen ritka vasárnapon készült ez a lélekmelengető.

Formabontó fánk farsangfarkán

Itt a tavasz! Legalábbis most, ezen a szép vasárnapi koradélutánon nagyon úgy tűnik, hogy a farsang farkával a tél is elbúcsúzik – mint ahogy illendő is neki ilyenkor –, és átengedi a helyet a friss tavasznak, hogy viduljon a lelkünk.

Egy kis nyári nosztalgia

Igaz, hogy lassan november lesz, és minden szentek várakoznak az éjszakára ma, de még mindig van egy nyári receptem, amit nem mutattam meg. És végül is mért ne lehetne kicsit nyaralni novemberben is?

Az utolsó vacsora

Bár lehetne ilyen analógiákat találni a jelenlegi elfoglaltságaim között, de nem a Jézus-féle utolsó vacsorára gondolok, hanem a mi évzáró vacsoránkra a nyár beköszönte előtt. Mert ugye nyárára még inkább elhagynak bennünket a barátaink :P

Valami régi, valami új, valami... zöld :)

Miután lassan, de biztosan közeledem a kétszázadik bejegyzéshez, előfordul, hogy vissza kell keresnem az eddig feltett receptek között. Főleg olyankor, ha tudom, hogy a receptet már készítettem, sőt, nem is egyszer. Ilyenkor szoktam jól meglepődni, ha a keresett recept - nincs fenn a blogon. 

Fürdő-reggeli 1:0

Képzeljétek azt, hogy éppen hétvége van, szép, napos idő, csicsergő madarak meg bimbózó fák, és nektek éppen reggelizni kéne szépen, komótosan, a gyönyörű teraszotokon. Nna, ilyenkorra ajánlom én ezt a csudát.

Mijaza tavaszi fáradtság?

Hát az, amikor nincs semmi okod fáradtnak lenni, mégis az vagy. Ismerős?

lettem én - meglepetés

Tegnaphoz huszonnégy éve kegyetlenül bőgtem, és valamikor akkoriban kóstoltam életem addigi legjobb kajáját. Most meg én  készítettem teljes és gazdag menüsort, 

Egy kicsit innen, egy kicsit onnan...

Valamikor régen, amikor még a Kétágúval szembe jártunk barátkozni, meg próbálni, meg egyéb fasza dolgokat csinálni, volt egy kedvenc receptünk. Egyszerű volt, gyors és nagyon finom, és még úgy is ki tudtuk fizetni a hozzávalókat (lévén akkor még nagyon csóró alig-egyetemisták), hogy hatan-nyolcan ültük körbe az asztalt.

Éjfél előtt

Mert ígértem valami előételeket...
Mint nálunk szokásos, másként voltak tervezve a kaják, az igazi sorrend úgy lett volna, hogy sós falatka - töltött tojás és kosárkák, aztán tíz körül a csülök, majd éjfélkor a májas kosárka (amiről a menükártya megírása után derült ki, hogy nem liba, hanem kacsamáj van a dobozban, csak rosszul emlékeztem - de attól még finom volt :D ), végül pedig a torta és a kekszek keksze. Aztán Robi szokásához híven késett annyit, hogy éjfél előttre csak a falatkák fértek be, vagyis éppen be lehetett volna cakkozni, hogy minden beférjen, de nem dagadtra akartuk enni magunkat, hanem kiélvezni az ízeket. (És sikerült is, mindenki jóllakott, de senki nem telt el, még én sem éreztem, hogy mindjárt kipukkadok, pedig az nálam szokásos ilyenkor. És ittunk is hozzá rendesen, bár nem kóstoltunk végig mindent a menüről, de azért csak kevergettünk egy kicsit, mégsem kómával meg fejfájással kezdtük az újévet :) )
Naszóval vendégvárónak ezek a falatkák kerültek ki a szépen elrendezett asztalra (miután hatvanszor köröztem az asztal körül a kezemet tördelve, hogy jajistenkém, nincs egy rendes terítőm). Az egyik, a kicsi sós, az családi süti nálunk - őszintén már nem emlékszem, kitől tanulta Édsanyám, de amióta az eszemet tudom, van otthon ilyen kis sós cucc ünnepekkor. Azért, mert finom. Meg mert egyszerű.

Nagy sikerű hajtovány

Ismét blogbarangoltam egyet, és Limara fantasztikus pékségében találtam egy nagyon izgalmas péksüteményt. A receptet kicsit átalakítottam a mi hűtőnk-kamránk és ízlésünk alapján, de az biztos, hogy nagyon finom dolog lett belőle :) 

Sajtos-pástétomos hajtovány

Hozzávalók - a tésztához: 1 kg liszt, egy csupor tej, egy csupor szána, 2 tojás sárgája, egy dl olaj, 2 ek só, pici cukor, 5 dkg élesztő
- a krémhez: 20 dkg májkrém, 1 tk só, 1 tojás, 20-25 dkg reszelt sajt, oregano - és/vagy bármi, ami a házban található, pl tepertőkrém, vagy konzervhal (amit az utolsó adagnál én is használtam, tekintve, hogy a krém kevésnek bizonyult a tésztához). Amúgy a legnagyobbat talán itt változtattam a eredeti recepthez képest, ugyanis ott margarinnal van kikeverve a krém, de azt el nem tudtam volna képzelni - esetleg egy kis vajat (pláne fűszervajat) találnék illőnek :)
- a tetejére: a maradék tojásfehérje, szezámmag, lenmag, só

Csijke, kjumpli - és egy egyszerű, de fincsi vacsora

Valamit ki kellett találni, de olyasmit, amit könnyen el lehet készíteni, mert sok kedvem nem volt a főzőcskézéshez. Vagyishogy kedvem volt, csak energiám nem. Vagyishogy... 

Nyár- és kertélmény, kert - és lassan nyár - nélkül

És jött az ősz, az ősszel a pótvizsga-időszak és a pótvizsgákkal Ernő. Én pedig nem bírtam ki, hogy ne főzőcskézzek :)
Főkóstolóéktól kaptunk egy "kis" kakast - pontosabban csak az egyik combját, de az akkora volt, mint egy egészséges csirke. Az egyik - kisebb - feléből lett ez a nyársacska, a másik fél sorsáról később beszámolok :)

Újra itthon, újra itthon!...

Legkedvesebb Barátunk majd' egy évnyi csehországi tartózkodás után végre hazajött egy kicsit a múlt hétre. Bár hatvanhét millió fele szaladgált a szűk hat nap alatt, azért csak sikerült beszorítani egy nagy vacsorát nálunk - amit hálásan köszönünk Neki :) Előzetes egyeztetés alapján összeállítottuk a menüt, ami bár a blog alapján lett kitalálva, mégis - jó szokásom szerint - teljesen más lett, mint amit eddig bemutattam Nektek. A változtatásokra engedélyt kaptam :)

Muffin másképp

Magyar Napok, sok érdekes program - és ennek következtében kevés itthon töltött idő - no meg egy jó pár tök a hűtőben: ebből lett a Muffin.

Tökös-szalámis muffin

Hozzávalók (egy kb 12 darabos adaghoz; nálam most ötszörös adag készült): 25 dkg liszt, 3 tk sütőpor, 1 tk só, 1 tojás, 0,5 dl olaj, 2,5 dl tejföl, egy bögrényi fiatal kerti tök reszelve, zöldfűszerek, fűszerek, egy csupornyi reszelt sajt, szalámi

Amerika, Amerika

Nem nagyon vagyunk jóban az AEÁ-val, de ezt érdemes kipróbálni... tudnak azért ők is valamit :)

Amerikai palacsinta

Hozzávalók - sós változat: 30 dkg liszt, egy csomag sütőpor, egy tojás, 2 tk só, 3 dl tej, 2 ek olaj + díszítéshez, ízesítéshez zöldség, szalonna, stb.

- édes változat: 30 dkg liszt, egy csomag sütőpor, egy tojás, 1/2 tk só, 2 tk cukor vagy méz, 3 dl tej, 5 dkg vaj + díszítéshez, ízesítéshez lekvár, fahéj, porcukor, stb.