Vendégmenü (avagy rettentő nehéz jó címet adni)

Egy lelkemnek igen jóleső, de közben mégis igen intenzív héten vagyunk túl. Túl? Ezt a bejegyzést még Budapesten, a nővérem netét lopva írom.

Rutintalanság

Nesze nekem jövő hét, de hát kellett nekem ígérgetni, ugye. Persze ilyen az, amikor nincs rutin.

Miután március elején újra hazakerültem, hirtelen úgy bepörgött az élet, hogy csak kapkodtam a fejemet. Rendezvények, fellépések, közben munka és még egy kis munka, kézműves megrendelések, és néhanapján egy-két ünneplés, szülinap, húsvét, ilyenek. Az lett, hogy észre sem vettem, és megint két hónapra előre betelt minden hétvégém is. Jó volt ez, persze, de hát közben azért tudom, hogy igencsak vigyázni kéne a stresszel, túlhajtással, és végül is felépülőben voltam-vagyok, szóval a mindennapi betevőt is eszerint kellett válogatni. Meg tervezni. Meg megfőzni...

Új év, új kezdet, és egy könnyed lazacvacsora

Hupsz, már 2026 van? 

Sok minden változott az elmúlt években, történtek jó, rossz és még rosszabb dolgok, tanultam, változtam, felejtettem és tanultam újra. Magamról, másokról, életről, halálfélelemről, békéről, nyugalomról, odafigyelésről. 

És persze a főzésről is.

Felezőidő

El sem hiszem, hogy már mindjárt augusztus van - már megint hová lopták el ezt az évet??
Na mindegy, ez van, dógozunk ezerrel, jelenleg a pénzt hozó meg a pénzt vivő melóimban is felpörögtek az események. De azért enni kell, és az új receptek kitalálása egy kicsit az agyamat is segít lenyugtatni. Aztán másnaptól jöhet a munka esment ;)

2. Új

Íme a szilveszteri menü főétele, ami mellett percekig húúztunk meg hááztunk, hogy milyen finom :)