Rántsunk egyet a világon, legyen jobb az élet

Mondok valami újdonságot: úgy telnek a napok mostanság, mintha lopnák őket. Ja, hogy ezt már mondtam? És nem is napra, hanem évre? Hát, ilyen ez, sajnos azóta sem változott semmi.
Vagy talán mégis: nem hivatalos fogadalom, de égető szükség lett mostanra, hogy alkalmanként kilépjünk a rutinból, és csináljunk valami normálisat. Például elmenjünk egy filmre néhány jóbaráttal, ha már olyan királyság van, hogy játszanak magyar filmeket is a kolozsvári mozik, és nem csak egyszer egy évben. Vagy hogy sétáljunk egyet, ha már a sulis vakáció végeztével megérkezett a hó is. Mostanában gyakran sort kerítünk a közös hazaútra (mivelhogy a négyórás munkaidőm alkalmanként kinyúlik annyira, hogy már Férj is hazaindul), és utána nagyon jó a megjavított kazános, meleg lakásba érve ejtőzni egyet. És persze felmelegedni valami jófajta kajával ;)

A tél első lehellete

Ma este lehullt az első igazi hó ebben az évben. 

Vagyishogy hó - havacska - volt eddig is egyszer-kétszer, de most néz ki úgy, hogy még meg is marad  - és végre olyan szépen hullt-kavargott ma este, hogy büntetlenül eszembe juthatott az egyik kedvenc téli számom, ami az első kósza hópelyhecskétől az utolsó tavaszi hócsörgedezésig meghatározza minden telemet, lassan tíz éve már.