Lekenyerezlek benneteket

Ha valamiből hiány van mostanában, azt hiszem, az az élesztő. Gyakorlatilag csak olyan posztokat látok körbe-karikába az interneton, ahol élesztőhiányról panaszkodnak a lelkes házikukták. Most már csak arra lennék kíváncsi, hogy akik felvásárolták mindenki elől az élesztőt, azok hol vannak?... (Jó, tudom, kenyeret sütnek otthon, és a lincseléstől tartva nem posztolják ki sehova.)
Mint az a Karanténkantinban is említettem, mindenféle rossz csillagzatok együttállása miatt úgy futottunk bele a kényszerű itthonlétbe, hogy egy csomagocska élesztő árválkodott csak a polcunkon [azóta kiderült, hogy bujkál még ott kettő, de arról majd később beszélek, mert azokkal az öregtészta-projekt indul majd hamarosan]. És mivel azért kenyér néha-néha mégis kell, hát utánakutakodtam, hogy mit tehetek az ügy érdekében. Hát, ezt.

Apró örömöcskék

Ezt most csak azért mutatom meg, hogy lássátok, milyen egyszerű minket békésre hangolni. Ennyi kell hozzá :)

Most akkor mit is szabad enni szilveszterkor?

(Na nem azért ez a cím, mert Anyóséktól hazafele jövet összehoztam egy cikkecskét a szilveszteri szokásokról, hanem mert forráskeresés közben igen sok egymásnak ellentmondó babonát találtam. Nem is tudom, miért :P)

Persze hiába döntöttük el jó előre, hogy most nem fárasztjuk magunkat a szilveszter-szervezéssel, mert olyan jól esett volna, ha végre egyszer összejön egy olyan igazi, hogy csak belevágtunk még idejekorán és kezdtük győzködni az embereket meg tervezni a menüt, meg persze örvendezni, amikor valaki azt mondta, hogy jön. De már megint többen mondták, hogy jönnek, mint ahányan aztán tényleg ideértek, és már megint nem sikerült összehozni, hogy bár egy ember itt legyen, aki az elmúlt évek valamelyikén, és már megint utolsó nap derültek ki nem-érkezések - úgyhogy tényleg meguntuk. Most még utoljára megpróbáltuk, mert az igazság is három, ugye, de ezentúl - bár fájó szívvel - lemondunk a nagy szilveszterekről. Ha valaki szeretne hozzánk jönni, igen szívesen látjuk, de többet nem fáradozunk ezen. És ha mindenkit elhívnak körülöttünk, akkor is igencsak jól megleszünk mi kettecskén: eszünk, iszunk, filmet nézünk, pezsgőzünk, meg egyéb jó dolgokat művelünk majd ;)

Ó, az a kenyér...

Bár szilveszterre volt szánva, mégis elsején este ettük meg ezt a csudifinom töltött kenyeret, amit Kifli és levendula blogján találtam... Valami mennyei :)

Falatka

Gabojszától loptam az ötletet, bemutatom, mert nagyon jó :)

Hirtelen felindulásból elkövetett kenyérsütés

A pénteki Nagy Vacsora nyilvánvalóan hagyott valami maradékokat is maga után. Így hát gondoltam egyet és összecsaptam valamit hozzájuk :) Amikor elkezdtem tervezgetni, még csak annyit tudtam, hogy valami kenyérféle lesz a dologból - hát ez lett :)

Sörös kenyér halas szósszal, paradicsommal, sajttal

Hozzávalók: fél kiló liszt, 25 dkg élesztő, fél doboz sör, fél pohár víz, három kanál méz, reszelt sajt, (maradék) halas szósz, fűszerek (leostyán, oregano, mustármag), só, két-három evőkanálnyi olivaolaj, paradicsom.

Krumpli mindörökké - kenyér és cipócskák

Kedves szüleim jóvoltából naaaagy adag krumpli ücsörgött a hűtőben jobb sorsra várva. Liszt még akadt, pár kockányi élesztő is várt a fagyasztóban, kenyérre való pénzünk azonban nem volt - így hát nekiálltam kenyeret sütni :)

A cipócskák

Bazsalikomos kenyérhernyók nők napjára

Igazából nincs sok köze ennek a receptnek a nők napjához, hacsak az nem, hogy nyolcasokat is bele lehet látni a hernyócskába. Már régebben kinéztem ezt a receptet Gabojszánál, most kipróbáltam - és van egy olyan érzésem, hogy nagy kedvenc lesz :) Amúgy a Gabojsza-féle recepthez képest a legnagyobb változtatás, hogy én nem virslivel, hanem lengyelkolbásszal készítettem el, mert az - lévén nagyobb - nem veszlődik el annyira a kelt tésztában. Ja és hogy hatszor annyi bazsalikomot meg oreganot tettem a tésztába:)

Este, a Kedvestől kapott gyönyörű rózsával együtt :)

Tavaszváró kenyértekercs, avagy hogyan használjuk fel a megszikkadt kenyeret

Bár most éppen elég borongós az idő, az elmúlt napokban úgy sütötte a napocska Kolozsvár szürke blokktetőit, mintha ki akarná őket rügyeztetni. Ha pedig napsütés és tavasz-illat terjeng a levegőben (nálunk megspékelve a tömbház alatti pékség frissensült kenyereinek csodás illatával), akkor az ember lányának kedve támad zöldséget zöldséggel enni. Nos, ezt a vágyat kellett formába önteni - úgy, hogy az ember lányának legkedvesebbik Párja is fogyaszthatónak ítélje a menüt :)
Minthogy az óriás-adag fánk szépen beosztva fogyogatott, a kenyér valahogy kimaradt a tegnapelőtti-tegnapi menüből (és milyen csodás is volt: néhány finom fánkocska egy nagy csupor tejjel reggelire...), ez viszont a drága kenyerünk megszikkadásával járt. Sebaj, gondoltam, kifogok rajta - és összekötendő a kellemest a hasznossal, elkészítettem ezt a roládot:

Karácsonyra készült finomságok

Mint ahogy a tegnap is írtam, pár aprósággal készültem csak karácsonyra. Minthogy a Kedves hazament, én pedig nem vagyok édesszájú, inkább a sós apróságokkal foglalkoztam, valamint (az ajándék részeként) egy fincsi hagymás kenyeret sütöttem a nővéremnek. Íme a receptek: