Az időbeosztás felettébb kacifántos voltárul

Az előző rész tartalmából: körték, mesék, együttműködések, és egy négyfogásos menü első fogásának receptje. Megvan? Mehetünk tovább? Szuper :)

Szusszanat

 (Április elején, de legkésőbb a közepén mintha mindenki megkattant volna, s úgy nekilódult, mintha május-június végéig be tudná pótolni az elmúlt két év kieséseit. Az eredmény: mindenki ideges, mindenki fut, egy csomó minden összetorlódik és emiatt rosszabbul készül el, meg úgy egyáltalán: igazából mindenki, legalábbis akivel én beszéltem, rosszul érzi magát a gyakorlatilag fölösleges hajtástól, de attól hajtjuk, megyünk előre, mintha nem lenne holnap. És őszintén nem értem, hogy miért. Persze jó a kérdés, hogy mért nem hagyom a fenébe az egészet... s talán egyszer majd értelmesen meg is tudom válaszolni. Bár az is lehet, hogy sohasem. Na mindegy, hagyjuk mára a munkát, evezzünk izgalmasabb vizekre!)

Történt volt, hogy életem bearanyozója meglepett egy vákuumozógéppel s egy szuvidálórúddal a karácsony-szülinap tengelyen, amire már régóta vágyott a kicsiszivem. El is kezdtem velük játszadozni szépen, egy darabig csak utánaolvasva készülgettem a feladatra, aztán üzembe is helyeztem az új kis cuccaimat.

A tizedik év

Érzem a pressziót, oké, oké, tessék, itt vagyok.

Nem tudom, mi történt az elmúlt időszakban a fészbuk algoritmusával, de valahogy nagyon felkapta az én kis blogom mégkisebb oldalacskáját, mert naponta kapom az értesítést, hogy új és új kedvelők érkeznek az oldalra, pedig szeptember óta egy árva posztocska sem sikeredett megszületni. Node most – nem mintha amúgy nem terveztem volna erre járni – ez a folyamatos szelíd emlékeztető csak rávett, hogy nekiüljek posztolni egyet, meghálálandó a még ismeretlen oldalkövetők előzetes jóindulatát. Szóval: köszi.

Granola, kétszer

 Mondtam már, hogy szeretek főzni? 

A világ egyik legcsodásabb dolga az, ahogy a friss, nyers, zamatos alapanyagok szépen lassan összeérnek a fazékban, ahogy a jó dolgokból valami még jobb lesz, és a fazék fölött finoman fodrozódó illatfelhő jótékonyan elbódítja az érzékeket. (Most is jár a pacsi annak, aki felismerte a parafrazációt ;) ) Egyszerű, könnyű öröm, tiszta és ártatlan boldogság. Még akkor is, ha egy sor újratervezéssel kezdődik.

Utolsó békés percek

Egy igen erős és melóban igencsag gazdag augusztus áll előttünk, úgyhogy még kellett egy kis feltöltődés, egy kis nyugi, mielőtt belemerülünk a káoszba - megint. És persze a chill-hez jófajta kaja is jár.

Rántsunk egyet a világon, legyen jobb az élet

Mondok valami újdonságot: úgy telnek a napok mostanság, mintha lopnák őket. Ja, hogy ezt már mondtam? És nem is napra, hanem évre? Hát, ilyen ez, sajnos azóta sem változott semmi.
Vagy talán mégis: nem hivatalos fogadalom, de égető szükség lett mostanra, hogy alkalmanként kilépjünk a rutinból, és csináljunk valami normálisat. Például elmenjünk egy filmre néhány jóbaráttal, ha már olyan királyság van, hogy játszanak magyar filmeket is a kolozsvári mozik, és nem csak egyszer egy évben. Vagy hogy sétáljunk egyet, ha már a sulis vakáció végeztével megérkezett a hó is. Mostanában gyakran sort kerítünk a közös hazaútra (mivelhogy a négyórás munkaidőm alkalmanként kinyúlik annyira, hogy már Férj is hazaindul), és utána nagyon jó a megjavított kazános, meleg lakásba érve ejtőzni egyet. És persze felmelegedni valami jófajta kajával ;)

Odatettük a csontot

... Főni. Maradékfelhasználás felsőfokon.