Nálatok is jártak maradék?

Azt hiszem, ez az első alkalom a blog több, mint hat éves életében, hogy úgy írok meg egy posztot, hogy még a számban érzem az adott vacsora ízét. Általában ilyenkor max papírra firkantom le gyorsan a receptet, hogy - gyakori posztolásaimnak megfelelően - tíz hét múlva is tudjam, mit is kotyvasztottam, de most, mivel amúgy is piszkált a lelkes angyalka a bal vállamon, hogy posztolni kéne, úgy döntöttem, hogy így éjszakásan megosztom veletek ezt a mai csodát. Merthogy megint megvan a legújabb kedvenc receptem :D

Lex parsimoniae

A többletet nem kell bevezetni szükségtelenül, mondta vagy hétszáz éve William Ockham, és milyen nagyon igaza volt. Ne is szaporítsuk a szót, mert minden pillanattal, amit a szöveg kiagyalásával töltök, máris többszörösét töltöttem el annak az időnek, mint ami alatt a mai vacsoránk elkészült. Az egyszerűség mindenek felett.

Rántsunk egyet a világon, legyen jobb az élet

Mondok valami újdonságot: úgy telnek a napok mostanság, mintha lopnák őket. Ja, hogy ezt már mondtam? És nem is napra, hanem évre? Hát, ilyen ez, sajnos azóta sem változott semmi.
Vagy talán mégis: nem hivatalos fogadalom, de égető szükség lett mostanra, hogy alkalmanként kilépjünk a rutinból, és csináljunk valami normálisat. Például elmenjünk egy filmre néhány jóbaráttal, ha már olyan királyság van, hogy játszanak magyar filmeket is a kolozsvári mozik, és nem csak egyszer egy évben. Vagy hogy sétáljunk egyet, ha már a sulis vakáció végeztével megérkezett a hó is. Mostanában gyakran sort kerítünk a közös hazaútra (mivelhogy a négyórás munkaidőm alkalmanként kinyúlik annyira, hogy már Férj is hazaindul), és utána nagyon jó a megjavított kazános, meleg lakásba érve ejtőzni egyet. És persze felmelegedni valami jófajta kajával ;)