A tökéletes visszatérés

Nos, hát esment eltűntem egy időre, de most már mentegetőzni sem fogok, úgysem hinnétek nekem. Inkább egyezzünk meg abban, hogy olyan lesz ez a blog, mint amikor két jóbarát ritkán ugyan, de összetalálkozik, és onnan folytatják a beszélgetést, ahol legutóbb - egy hónapja vagy egy éve - abbamaradt. 

Március van,

... s határtalan a munka, parafrazálhatnám profán módon Adyt, szerintem nem is csak a magam nevében. Rövid helyzetjelentés következik, disznómájjal.

Lex parsimoniae

A többletet nem kell bevezetni szükségtelenül, mondta vagy hétszáz éve William Ockham, és milyen nagyon igaza volt. Ne is szaporítsuk a szót, mert minden pillanattal, amit a szöveg kiagyalásával töltök, máris többszörösét töltöttem el annak az időnek, mint ami alatt a mai vacsoránk elkészült. Az egyszerűség mindenek felett.

Szól a rádióóó...

Mondtam nektek a múltkor, hogy van még izgalom az életünkben, sőt, nagy boldogságomra olyan izgalom, ami nektek is öröm lehet :) Mint talán tudjátok, idén novemberben már hat éves lesz ez a blog, és ilyentájt mindig nekibuzdulok, hogy mostaztánakkor mekkora nagy bummot is fogok csinálni én a továbbiakban a drága kis blogommal (aztán ebből vagy lesz valami, vagy nem :/ ). Idén egy szerencsés véletlennek és egy hihetetlenülszuper megkeresésnek köszönhetően egy kicsit korábban ünnepeljük a blog születésnapját, mert ennél jobb csinnadrattát semmikép sem tudnék kitalálni :D