És nyáridőben, jó emberekvel igen boldog vala

Bár az elmúlt hetek, sőt hónapok sok-sok munkáról, meg egy kis munkáról, meg szabadságképpen újra egy kis munkáról szóltak, azért - ahogy a múltkor is mondtam - mégiscsak sikerült beiktatni (méghozzá aránylag sokszor) valami fontosat: a szívünknek kedves emberekkel való találkozást.

Időhurok

Szégyen, nem szégyen, bevallom: az elmúlt másfél hétben nem voltam otthon.
Vagyis de, otthon voltam, de csak és kizárólag aludni mentem haza - se beszélgetés, se takarítás, se főzés. Hogy is mondjam, nem volt jó.

Uccakaja

Igaz, ami igaz: a gyorskaja-kultúránk eléggé gyér. A leggyakrabban rántottsajtot veszünk, ha veszünk, néha-néha becsúszik (főleg a Zembernél, engem nem győzött meg) egy-egy cordon bleu, de úgy amúgy kábé ennyi. (Ja, és még mindig szeretettel emlékszünk vissza a temesvári szép napokra, meg az ottani igenjó gyrosra :) ) De azért azt ennyiből is meg tudtuk állapítani, hogy nem a gasztronómia csúcsa a dolog.

Gasztrotúra numero... sok

Valahogy az életemben megszaporodtak az esti munkák. Az esti munkákhoz viszont társaság is jár, a társaságnak pedig általában ennie is kell valamit. Kár, hogy emiatt én kimaradok alkalmanként az esti munkákból :P

Csak tetszhalál

Szervusztok, Kedveseim!

Igen, tudom, kegyetlenül eltűntem mostanában, és mélységesen szégyellem is magam, hogy így se szó-se beszéd magatokra hagytalak. De szokás szerint van mentségem :)
Az elmúlt pár hetem-hónapom hihetetlenül, elképzelhetetlenül, felfoghatatlanul zsúfolt volt. Már a karácsonyi készülődés is eléggé felpörgette az életemet a munkáim mellett, de az semmi volt a januárhoz képest, ekkor ugyanis még szesszióztam is amellett, hogy nagyjából az összes projektet és a hozzájuk kötődő pályázatokat mostanában kellett leadni. Viszont ami jó hír, hogy az elmúlt bő fél év munkája kezd beérni lassan, és talán a ködös jövő is tisztulni fog hamarost :)