Süt a nap, nehogy szomorú légy

Ha nem vettétek volna észre, akkor elmondom, hogy végérvényesen és visszavonhatatlanul tavasz van. Rügyeznek a fák, döngicsélnek a dongók, csiripelnek a madarak, a macska már az árnyékos helyeket keresi egy-egy túl-napos délelőtt, egyszóval: itt a várva várt tavasz. És én, tavaszi gyermök lévén, ennek mérhetetlenül örülök. Az már csak hab a tortán, hogy ezt a bejegyzést a százféleképpen zöldellő udvarunk közepén kényelmesen napozva írom egy lusta délutánon.

Nálatok is jártak maradék?

Azt hiszem, ez az első alkalom a blog több, mint hat éves életében, hogy úgy írok meg egy posztot, hogy még a számban érzem az adott vacsora ízét. Általában ilyenkor max papírra firkantom le gyorsan a receptet, hogy - gyakori posztolásaimnak megfelelően - tíz hét múlva is tudjam, mit is kotyvasztottam, de most, mivel amúgy is piszkált a lelkes angyalka a bal vállamon, hogy posztolni kéne, úgy döntöttem, hogy így éjszakásan megosztom veletek ezt a mai csodát. Merthogy megint megvan a legújabb kedvenc receptem :D

Nyúlfarknyi történet

Az a legjobb az ünnepekben, hogy ilyenkor lelkiismeret-furdalás nélkül lehet zabálni. Na nem bármit, persze, csakis kis ínyenc dolgokat :)

Megjövök fáradtan, a gyárból, sem scsí, sem tea nem vidít, mint máskor...

Nna, hát erre a teára ez nem igaz.

Mézes-müzlis palacsinta

Minthogy a legutóbbi nagy menüből (a mézes-narancsos csirkéből, ugye) megmaradt egy jó adag isteni illatú mézes olaj, ki kellett találnom valamit, amivel felhasználhatom. Egy fincsi reggeli lett belőle :)

Mézes-narancsos csirkecomb krumpligolyócskákkal

Íme, az ígért recept... Jó étvágyat hozzá!