Alapanyagokkal suttogó

A hétvégén nem akartam főzni. Pontosabban nem akartam semmi extrát csinálni – az elmúlt hetekben kimenőztem magam, meg amúgy is volt dolgom elég (péld'ul, bár még messze nincsen kész, de azért egy rend bögrével felavattam az új műhelyt). Gondoltam hát, nem kezdek el én most megint nemtudommekkora főzést tervezni, inkább eszünk valami kicsit (és legalább rendesen betartom az étrendemet), és egyet ejtőzünk, játszunk este. Nos, végül is az is lett, de...

Szépségek céklaporban

Amióta az eszemet tudom, lenyűgöznek a szép, esztétikus tálalások, az izgalmas, szemet gyönyörködtető ételek. A nagy blogforradalomkor (értsd: a 2000-es-2010-es években, amikor minden bokorból kihajtott egy gasztroblog, persze, én is ennek a kései vadhajtása vagyok) leginkább azokat a blogokat figyeltem áhítattal, amelyeken szépen készített, szépen tálalt és persze szépen fotózott ételeket mutatott be az egyszeri blogger, akit külön csodáltam (és gyakran irigyeltem), ha szép étkészlettel, izgalmas tállal, különleges deszkával vagy egyéb kiegészítővel bírt, hogy igazán látványos fotókat készíthessen. És bár most éppen nem múló élvezettel olvasom a teljesen képnélküli Váncsa-féle Lakomát, ahogy hasonló örömmel és áhítattal forgattam a Bűvös Szakácsot is, az izgalmasabb ételeknél mégiscsak jobban szeretem, ha látom is, nem csak olvasom az eredményt. Ez igazából nektek azért jó, mert így ti is kaptok egy csomó képet az én kajáimról, ami remélem, nektek is hasonló örömeket okoz.

Süt a nap, nehogy szomorú légy

Ha nem vettétek volna észre, akkor elmondom, hogy végérvényesen és visszavonhatatlanul tavasz van. Rügyeznek a fák, döngicsélnek a dongók, csiripelnek a madarak, a macska már az árnyékos helyeket keresi egy-egy túl-napos délelőtt, egyszóval: itt a várva várt tavasz. És én, tavaszi gyermök lévén, ennek mérhetetlenül örülök. Az már csak hab a tortán, hogy ezt a bejegyzést a százféleképpen zöldellő udvarunk közepén kényelmesen napozva írom egy lusta délutánon.

Szól a rádióóó...

Mondtam nektek a múltkor, hogy van még izgalom az életünkben, sőt, nagy boldogságomra olyan izgalom, ami nektek is öröm lehet :) Mint talán tudjátok, idén novemberben már hat éves lesz ez a blog, és ilyentájt mindig nekibuzdulok, hogy mostaztánakkor mekkora nagy bummot is fogok csinálni én a továbbiakban a drága kis blogommal (aztán ebből vagy lesz valami, vagy nem :/ ). Idén egy szerencsés véletlennek és egy hihetetlenülszuper megkeresésnek köszönhetően egy kicsit korábban ünnepeljük a blog születésnapját, mert ennél jobb csinnadrattát semmikép sem tudnék kitalálni :D

Betegleves,

mondhatnám, mert valóban: ez az a leves, ami még a halottakat is meggyógyítaná. Csak éppen az elkészítéséhez kell egy kis egészséges segítség. Na nem azért, mintha annyira bonyolult lenne, de azért csak kell álldigálni egy keveset miatta a tűzhely mellett, az pedig nagybetegen nem annyira móka.

A mennyei fokozása

Igaz, hogy nincs tévénk, de azért alkalmanként követek egyes műsorokat online - és ezek a legritkább esetben sorozatok :) 

Az utolsó vacsora

Bár lehetne ilyen analógiákat találni a jelenlegi elfoglaltságaim között, de nem a Jézus-féle utolsó vacsorára gondolok, hanem a mi évzáró vacsoránkra a nyár beköszönte előtt. Mert ugye nyárára még inkább elhagynak bennünket a barátaink :P

Nyúlfarknyi történet

Az a legjobb az ünnepekben, hogy ilyenkor lelkiismeret-furdalás nélkül lehet zabálni. Na nem bármit, persze, csakis kis ínyenc dolgokat :)

Medvevadászat

Most be kéne számoljak arról, hogy mi történik velünk, de nem szeretném elijeszteni a medvét. De azért kérlek, gondoljatok ránk. Mondjuk keresztbe tett ujjakkal, és mondjuk holnap tizenkettőkor :)

Házinők napja

A múlt hónapban mindenféle leárazások meg akciók voltak, úgyhogy mint jó háziasszony, alaposan feltöltöttem a fagyasztónkat (és itt jött el az a pont, amikor nagy, hajlongós hálákat kell adnunk kedves Szüléimnek, hogy elcserélték a Nagymamám újabb hűtőjét a mi régi hűtőnkre - kétszer annyi cuccot tudok fagyasztani azóta, úgyhogy öröm van és bódottság). 

Süss fel, nap!

Képzeljétek el, kisütött a nap. Vagyis sütögetett már az elmúlt napokban is, de nem úgy, mint ma: szépen, reggeltől délutánig, úgy, ahogy egy egészséges tavaszi napon kell. Ma már nem tűnt szentségtörésnek a babakék lakk a körmeimen :)

Kettecskén

Nem azt mondom, semmi bajunk Ernővel, de azért most tényleg igaz volt a mondás, hogy kétszer örül a gazda a vendégnek: mikor jön, meg mikor megy. Ez talán leginkább a lakásocskánk méretbeli hiányosságaira vezethető vissza, mer' fasza, fasza, hogy itt a' Ernő, meg hogy társaság van, meg hogy (jófajta) ellátmány fejében kapunk estére sört, de azért huzamosabb ideig együtt élni három embernek egy 28-as garzonban, hááát... nem a legkényelmesebb.

Alföldi finomság

Alföldi Finomság - gyűjtőnév, olyan ételeket jelöl, amelyek kidolgozott/pontosan követett receptúra híján, a sütés-főzés ideje közben alakulnak aszerint, hogy mi található ill. nem található a főző egyén konyhájában/kamrájában/hűtőjében/más, tetszőleges ételtároló helyén. (forrás: BENK D., 2:50 - 4:12)

Azannya,

ez parasztlazannya.
Tudom, hogy ez most nagyon fájdalmas volt, és ha valaha is esélyem lenne bekerülni a magyar sztendaposok közé, ezért a sz*r szóviccért rögtön kihajítanának. Úgyhogy nagy elnézéseket kérek...
Az igazság az, hogy egy pár napja itt lakik Ernő, és ez valahogy nem kedvez az agysejtjeinknek. Nem csak azért, mert minden este sörözünk egy keveset, hanem mert... mert Ernő Ernő.
Na de ezt nem panaszkodásból írom - sőőt, hiszen sikerült elérnünk, hogy E. inkább feldühödjön ránk, és ne rázzon le egy "ez aranyos"-sal - , csak úgy, helyzetjelentésként.
Múlt este óccsó parasztlazannyát ettünk, ezt már akkor is említettem :) Most meg elmondom, mi is az.

Az első

Most, hogy már mindjárt három éve lakunk együtt és kicsivel több, mint fél éve én is megTamásodtam, úgy éreztük, hogy pont itt az ideje egy igazán kiccsaládi, közös karácsonynak. Úgyhogy sok-sok tervezgetés meg számolgatás meg mindenegyéb után kialakult az idei menetrend: 25-e szüleim, 26-án megyünk le Anyósékhoz. 24-én pedig itthon ülünk, kettesben, megesszük a világ legfinomabb karácsonyi vacsoráját és örvendezünk meg vigadozunk.