Egy kis nyári nosztalgia

Igaz, hogy lassan november lesz, és minden szentek várakoznak az éjszakára ma, de még mindig van egy nyári receptem, amit nem mutattam meg. És végül is mért ne lehetne kicsit nyaralni novemberben is?

Variációk...

... rizseshúsra.

Gasztrotúra numero... sok

Valahogy az életemben megszaporodtak az esti munkák. Az esti munkákhoz viszont társaság is jár, a társaságnak pedig általában ennie is kell valamit. Kár, hogy emiatt én kimaradok alkalmanként az esti munkákból :P

A panelen túl

Nem tudom, miért, de mindig is odavoltam a tömbházakért. Talán azért, mert mindenki szidta őket, hogy csúnyák, koszosak, élhetetlenek. No, az élhetetlenségen nem tudtam segíteni, de a szépet igyekeztem meglátni bennük.
Nyilván nem az abszolút kocka, egy ajtó-egy ablak blokkokról beszélek (bár mi is ilyesmiben lakunk, és tudnék mit kezdeni ezzel az épülettel is), hanem azokról, amikben azért van egy kis csel, egy kis izgalom, kikandikál a szürke felszín mögül a rejtett rafinéria. És ha vesszük a fáradságot, és figyelmesebbre nyitjuk a szemünket, igazi kincsekre bukkanhatunk. 

(Amúgy azt is elárulom, hogy ez a lépcsőforduló ihlette a Kolozsváros-posztokat egy pár évvel ezelőtt, mikor E. barátunkkal jártuk a környéket.)

Gyönyörű, csigalépcsős lejárat a Monostor egyik (amúgy is jól átgondolt, újszerűen tervezett) komcsi blokkjában.

Raguzzunk

Említettem nem olyan rég, hogy volt egy halas periódus a nyarunkban. Nem tudom, mi miatt kattant be akkor annyira a hal, de lépten-nyomon csak azt ettük volna. Így - azt is ettük.

Feszültség-levezetés

Mondtam már, hogy mennyire szeretek főzni? És azt mondtam már, hogy mennyire nem jut rá időm mostanában? Na és azt, hogy alkalmanként félrepakolok minden munkát, és nekiállok egy akár két-három órás főzőcskének is, csak hogy letakarítsam az agyam? És hogy ilyenkor milyen finomságok kerülnek ki a hexenküchémből? Ilyenek. :)

Vágott verzió

Valamikor régen, amikor éppen megszűnt az aktuális munkahelyem, ami kielégítette a grafomániámat, önkárpótlásként nekifogtam felturbózni a blogot, és az alapok - lásd receptek - mellett mindenféle egyebet, kreatívot meg Kolozsvárost feltölteni. Aztán ahogy múlt az idő, és én megint besűrítettem az életemet, mint a szőlőmártást tegnap este, ezek a pluszok kezdtek elmaradozni (sőt, az alap is kezdett elmaradozni, khmm...). Ma viszont - hazamenni nem lévén kedvem - sétáltam egy jót az októberi szép napsütésben, megláttam egy éneklő háztetőt a Kossuth utcán, és eszembejutott a Kolozsváros-projekt.

Sajnos azt nem tudom ígérni, hogy megint lesznek nagy Kolozsváros-posztok, mert az nagyon sok meló: tervezetten kell elmenni sétára, kiválasztani egy házat, azt keresztül-kasul fotózni, aztán válogatni és szerkeszteni a képeket, utánakeresni a ház adatainak... Viszont én ettől függetlenül szeretném megmutatni, hogy milyen szép ez a város, még egy munkás csütörtök délutánon is. Úgyhogy - miután már a technika is adott kedvenc munkahelyem jóvoltából - kitaláltam az 1perceseket, mert ebben a formában meg tudok mutatni egy-két képet alkalomadtán anélkül, hogy túl sokat kellene készülnöm rá.
Íme a mai: a Kossuth utca egyik helyre kis épületének homlokzata. Ugye, milyen szépen dalolnak azok a sárga tetőgerendák? :)

És akkor már egy kis játékra is hívlak benneteket: ha bármi eszetekbe jut - adatok az épületről, személyes történetek, tényleg b á r m i - akkor írjátok meg itt lentebb egy kommentben :)

Emlékek

Valamikor réges-régen elkapott minket a hal-láz. Nyár volt, meg meleg, meg hasonló izék, de finomakat akartunk enni (mikor nem?), és amúgy is akciós volt a pisztráng a Kerfúrban :)

Görög élmények

Na nem mintha Görögországban jártunk volna a nyáron (nem mintha bárhol jártunk volna a nyáron, már úgy nyaralás céljából), de azért kicsit beloptuk magunkhoz Hellászt.

Töltögetés

Sok mindent töltögetünk mostanában: időt, mindenféle fontos és kevésbé fontos dologgal, söröcskét, hogy kibírjuk a kevésbé fontos dolgokkal való kötelező foglalkozást - na meg kenyeret.
A legegyszerűbb és legfinomabb gyors vacsora következik, amit csak mostanában ettünk :)

Mert azért ünnepelni is kell

Igaz, hogy már majdnem egy hónap is eltelt azóta, de azért muszáj beszámoljak kedvenc Férjecském szülinapi vacsorájáról :)