Fotogénia

Valamikor az elmúlt évben (ennél pontosabb időmeghatározást ne kérjetek, a kovid-éra totálisan összezavarta az időérzékemet) beszélgettünk egy kedves és hozzáértő ismerőssel a tálalásról, illetve pontosabban a szépen kitálalt étel jó befotózásáról. Ez a beszélgetés jutott eszembe, amikor ma – a Férj által frissen levadászott, legújabb tányéromba tálalva – próbáltam kitalálni, hogy mit tegyek a tányér mellé. 

És nyáridőben, jó emberekvel igen boldog vala

Bár az elmúlt hetek, sőt hónapok sok-sok munkáról, meg egy kis munkáról, meg szabadságképpen újra egy kis munkáról szóltak, azért - ahogy a múltkor is mondtam - mégiscsak sikerült beiktatni (méghozzá aránylag sokszor) valami fontosat: a szívünknek kedves emberekkel való találkozást.

Halihó

Úgy tűnik, ez a január-február periódus mindig is az eltűnések periódusa lesz, főleg, ha ennyire összezsúfolják az elszámolásokat meg az új pályázatokat, mint idén. Szerencsére azért csak írni nem írtam, enni hihetetlenül jókat ettünk mostanság - másik előnye a megfeszített munkának, hogy alkalmanként muszáj kikapcsoljam a gépet, és beszabaduljak a konyhába. Kár, hogy utána nem kapcsolom vissza a gépet, hogy le is írjam, mit ettünk.

Hűvösváró

A délelőtti tűző naptól kiégett virágok és fűszernövények, állandóan 30 fok körüli hőmérséklet a lakásban (amit amúgy sem lehet rendesen szellőztetni), a melegtől félálomban, forgolódva töltött éjszakák és izzasztó nappalok - ismerős, ugye? Ilyenkor kellene finom, lehetőleg főzés nélküli, hideg kajákat enni.
Nna, most pont nem ilyen receptet hoztam :P

Kirándulás helyett

Most sajnálom csak igazán, hogy ilyen hülye beteges állapotban leledzem, mert ma reggel olyan, de olyan szépen sütött a napocska, hogy legszívesebben azonnal biciklire pattantam volna, hogy a lehető leggyorsabban kikarikázhassak valami zöldbe.

Káposztás buckó

Egy hosszú, városban töltött délután kénytelenek voltunk valami üzleti kaját vásárolni, mert hazajönni - s pláne főzni valamit - nem volt idő. Irány tehát a kisbolt, ott is a pékárus részleg, káposztás palacsinta leemel, fizet, eszi, szereti. Vagyis ez mind csak rám vonatkozott, mert a Kedves perecet vett - és mint kiderült, nem ismerte a káposztával töltött palacsintát-buckót-bármit. Ezt pótolandó másnapra gyorsan elkészült egy nagyobb adag káposztás buckó; finom lett, a Kedves is megszerette, úgyhogy még készül majd.

Szépek, mosolygósak...

Rakott káposzta Csilla módra, gombaborítással

Mint azt a tegnap ígértem, íme egy kis rakott káposzta. A gomba nem volt benne az eredeti tervben, de mivel van egy szép adag belőle a hűtőben és mert a káposzta valahogy kevés lett a húshoz képest (nem mintha annyira bántuk volna...), gondoltam, kicsit feldobom vele. Jó lett, kedvenc Főkóstolómmal az egész tepsit bepakoltuk - nem lehetett abbahagyni :)

Sütés előtt