Bár most éppen elég borongós az idő, az elmúlt napokban úgy sütötte a napocska Kolozsvár szürke blokktetőit, mintha ki akarná őket rügyeztetni. Ha pedig napsütés és tavasz-illat terjeng a levegőben (nálunk megspékelve a tömbház alatti pékség frissensült kenyereinek csodás illatával), akkor az ember lányának kedve támad zöldséget zöldséggel enni. Nos, ezt a vágyat kellett formába önteni - úgy, hogy az ember lányának legkedvesebbik Párja is fogyaszthatónak ítélje a menüt :)
Minthogy az óriás-adag fánk szépen beosztva fogyogatott, a kenyér valahogy kimaradt a tegnapelőtti-tegnapi menüből (és milyen csodás is volt: néhány finom fánkocska egy nagy csupor tejjel reggelire...), ez viszont a drága kenyerünk megszikkadásával járt. Sebaj, gondoltam, kifogok rajta - és összekötendő a kellemest a hasznossal, elkészítettem ezt a roládot:
