Éljenek az újra megtalált receptespapírok

Réges-régen, amikor elkezdtem főzőcskézni, konyhai tudatlanságom okán mindig rá voltam kényszerülve, hogy cetlire írjam az áhított étel elkészítésének menetét, mert másképp nem tudtam, melyik lépés mi után következik. (Nem, nem lett volna egyszerűbb kinyomtatni a recepteket, mert annyi elbizakodottságom már akkor is volt, hogy magam kreáltam új dolgokat, innen-onnan összeollózva az ötleteket - és ez nekem, digitális éppencsak-bevándorlónak kézzel leírva könnyebben ment.) Aztán eljött az az időszak, amikor már nem kellett mindent kiírnom, mert kezdtem emlékezetből is feltalálni magam a konyhában - míg végül elérkeztem ahhoz az állapothoz, hogy fejben képes vagyok lefőzni egy teljes menüsort, és ezt aztán gyakorlatba is ültetem mindenféle cetlizés meg fennakadás nélkül. Innentől fogva már csak egy okom van a receptek lejegyzésére: hogy - mivel ugye eszméletlen nagy csúszásokkal kerülnek fel a csudireceptjeim a blogra - képes legyek nektek is reprodukálni a kaják elkészítési folyamatát, és ne ott akadjak le a képek nézegetésekor, hogy ez gyönyörű szép, de hogy is csináltam? Épp ezért a receptírás egy jó ideje már a vacsora után folyik, amikor még azért nagyjából élénken él bennem az előző pár óra tevékenysége. 

Szól a rádióóó...

Mondtam nektek a múltkor, hogy van még izgalom az életünkben, sőt, nagy boldogságomra olyan izgalom, ami nektek is öröm lehet :) Mint talán tudjátok, idén novemberben már hat éves lesz ez a blog, és ilyentájt mindig nekibuzdulok, hogy mostaztánakkor mekkora nagy bummot is fogok csinálni én a továbbiakban a drága kis blogommal (aztán ebből vagy lesz valami, vagy nem :/ ). Idén egy szerencsés véletlennek és egy hihetetlenülszuper megkeresésnek köszönhetően egy kicsit korábban ünnepeljük a blog születésnapját, mert ennél jobb csinnadrattát semmikép sem tudnék kitalálni :D

Morzsa

Tudom, hogy kezd unalmassá válni, hogy mind a szilveszteri menüről beszélek, de ha egyszer olyan finom volt (és olyan sokmindent kóstoltunk egy este alatt :) ). Szerencsére egészen jól számítottam ki az adagokat is, úgyhogy nem maradt túl sok plusz kaja, sőt, ami maradt, az is inkább alapanyag volt, mint készétel. Ettől függetlenül még kellett kezdeni valamit azokkal a maradékokkal - és miután Férj betette a L'ecsót, egészen jó ötleteim is támadtak a hasznosításukra :)

Mogyorós-brokkolis pulykamell fűszeres kuszkusszal

Hozzávalók: 300 g pulykamell-filé, 70 g kuszkusz (nagyobb része maradék), kb 4 púpos kanálnyi brokkolikrém-maradék, kb 20-30 g sós mogyoró, 2 tk medvehagyma-szósz, só, színes bors, oregano, tejföl

A filét vízszintesen kettévágtam, a két szeletet fólia között kipotyoltam, majd az egyik felüket gyengén megszórtam frissen őrölt sóval és borssal. A mogyorót a brokkolikrémhez kevertem (ha valaki frissen készítené el, nálam így készült), majd botmixerrel alaposan összetörtem. Végül tettem hozzá még két kanál medvehagyma-krémet, és azzal is alaposan elkevertem. Az asztallapra alufóliát fektettem, ezt alaposan megszórtam sóval, borssal és oregano-val, majd erre fektettem az első hússzeletet. Megtöltöttem a brokkolis krémmel, majd a fülia segítségével feltekertem, és alaposan be is bugyoláltam az alufóliába. Ugyanígy jártam el a másik filével is. A becsomagolt húsokat aztán tepsibe tettem, és előmelegített sütőben 20 percig sütöttem. Utána kivettem, kibontottam, és olajjal kikent sütőpapíron még további 10 percet sütöttem.

A kuszkusz nagyobbik része szilveszteri maradék volt, ehhez még szórtam egy kevés frisset, felöntöttem forró vízzel és kb öt perc alatt készre főztem. A végén kevertem hozzá két nagy kanál tejfölt, de ez el is hagyható.

2. Új

Íme a szilveszteri menü főétele, ami mellett percekig húúztunk meg hááztunk, hogy milyen finom :)