Induljon a gasztrodekameron

Kövezzetek meg, de muszáj konstatálnom, hogy – szomorú, nem szomorú – egy világjárvány kellett ahhoz, hogy végre vissza tudjak érkezni a bloghoz. Merthogy a főzéssel nem hagytam fel, ó nem, jobbnál jobb és szebbnél szebb kajákat csináltam az elmúlt fél évben is, csak éppen... tovább nem jutottam. No de most, bár az „időm mint a tenger” kifejezést még mindig erősnek érzem, valamicskével csak jobban állok – immár lassan két hete megy a #karanténkantin a fészbukon, és közben eljött az ideje annak is, hogy egy-egy hosszabb receptet ide is felpakoljak.

Az alapelv az az, hogy a rövid, nagyonmaximum 1 óra alatt elkészíthető kaják (jelenleg) csak a fb-oldalra kerülnek fel, míg az egy órányi időt akár egy perccel is meghaladók már ide, a blogra, és majd innen osztom át őket. Ebből talán értelemszerűen következik, hogy a Kantint hétközben frissítem (kisebb-nagyobb rendszerességgel), így a blogos receptekre hétvégén fog sor kerülni. Szeressétek, olvassátok, főzzétek meg, faljátok fel boldogságban, otthon. 

Ez a kaja amúgy még a múlt-előtti hétvégén készült, a kéksajt féligszülinapi ajándékként érkezett éd'sanyáméktól, a medvehagymát meg a kamrafeltöltéskor rendeltem (és akkor medvehagymát is kaptam, a mostani rendelésnél kicsit megkeverték a zöldeket...). Remélem, nálatok is van minden hozzávaló – ha igen, uccu neki :D