Uccakaja

Igaz, ami igaz: a gyorskaja-kultúránk eléggé gyér. A leggyakrabban rántottsajtot veszünk, ha veszünk, néha-néha becsúszik (főleg a Zembernél, engem nem győzött meg) egy-egy cordon bleu, de úgy amúgy kábé ennyi. (Ja, és még mindig szeretettel emlékszünk vissza a temesvári szép napokra, meg az ottani igenjó gyrosra :) ) De azért azt ennyiből is meg tudtuk állapítani, hogy nem a gasztronómia csúcsa a dolog.

Legújabb ajánlatunk

Ha egyszerű, nagyszerű és gyors vacsorát szeretnénk, akkor ugye ott a gyorskaja. Nem a bolti, de nem ám! Újabb fogással jelentkezik az Itthon Gyorskajálda (nyitvatartás: minden nap, 0-24-ig, azoknak, akiket kopogtatás nélkül is...).

Mehet bele minden?

Sajnos a gyorskajáldáknak megvan az a rossz szokása, miszerint nagyon-nagyon jó illatokat eregetnek a levegőbe, hogy az ember fia és lánya elcsábuljon tőle. De mi erősek vagyunk, és inkább elkészítjük magunknak.
Vasárnap este, hazaértünk Szamosújvárról, Férj lement misére, de előtte még megbeszéltük, hogy akkor gyorskaja lesz, itthonról. Igaz, így annyira nem gyors - nekem, de végül is neki nyitott az Itthon gyorskajálda :)
Az alap a múltkori pita volt, csak duplázva az adagot, mert azok elég picikék voltak (akkor nem mondtam, mert nem akartam beismerni, hogy én is elronthatok valamit, de azért tényleg kicsik voltak. De finomak :) ). De ha már a beismeréseknél tartunk: NE hagyjátók fél óránál tovább a buckókat, mert túlkelnek, és NE felejtsétek el kinyújtani őket sütés előtt. Ezeken kívül egész jó lett a mostani :P