Rutintalanság

Nesze nekem jövő hét, de hát kellett nekem ígérgetni, ugye. Persze ilyen az, amikor nincs rutin.

Miután március elején újra hazakerültem, hirtelen úgy bepörgött az élet, hogy csak kapkodtam a fejemet. Rendezvények, fellépések, közben munka és még egy kis munka, kézműves megrendelések, és néhanapján egy-két ünneplés, szülinap, húsvét, ilyenek. Az lett, hogy észre sem vettem, és megint két hónapra előre betelt minden hétvégém is. Jó volt ez, persze, de hát közben azért tudom, hogy igencsak vigyázni kéne a stresszel, túlhajtással, és végül is felépülőben voltam-vagyok, szóval a mindennapi betevőt is eszerint kellett válogatni. Meg tervezni. Meg megfőzni...

Süt a nap, nehogy szomorú légy

Ha nem vettétek volna észre, akkor elmondom, hogy végérvényesen és visszavonhatatlanul tavasz van. Rügyeznek a fák, döngicsélnek a dongók, csiripelnek a madarak, a macska már az árnyékos helyeket keresi egy-egy túl-napos délelőtt, egyszóval: itt a várva várt tavasz. És én, tavaszi gyermök lévén, ennek mérhetetlenül örülök. Az már csak hab a tortán, hogy ezt a bejegyzést a százféleképpen zöldellő udvarunk közepén kényelmesen napozva írom egy lusta délutánon.

Amit a marhanyelv elbőgni restell...

Nos hát túl vagyunk a világ leghúzósabb augusztusán - aperitifként egy Kultivál, ahol utolsóelőtti nap derül ki, hogy képzést kell tartanom, főételnek egy középiskolás tábor, ahol harminc nyüzsge fiatalt kellett elterelgetni valahogy, desszertként pedig egy Magyar Napok, vegyesen munkahelyi és hobbimunkahelyi programkákkal (összesen tizennégy programban volt benne a mancsom öt nap alatt...). Szóval asszem, érthető, hogy hétfőn kidőltem, mint egy zsák, és kb végigaludtam az egész napot - estére pedig ezt a fincsiséget dobtam össze Férjnek, jutalmul, hogy kibírta ezt a hónapot (is) velem :D És lévén, hogy a KMN-es programot egy szupperül sikerült Szamárfül-előadással zártuk, azt hiszem, nem kell magyaráznom a címet sem (akinek mégis igen, az keressen rá a címre, olvasson vagány verset és röhögje könnyesre magát ;) )

Félórás kaja deluxe

Hát igen, időnk mostanában sincsen sokkal több, a hétvégén példul lejárt a Könyvturi, azelőtt közgyűlés, mégazelőtt Nekünk ZÖLD első alkalom, új versszínház-előadás, meg Művkaraván, filmműhely, és közben persze pályázatok, elszámolások, munka hivatalosan és nemhivatalosan, szóval unatkozni nem unatkoztunk, az biztos. De szerencsére mindezek mellett is belefért egy-két baráti találkozás, meglátogatott R. barátnénk még február végén, és márciusban sem voltunk híján a csodás baráti vacsoráknak :) És, bár már szinte képtelenségnek látszik, néha kettesben is sikerült lennünk, meg kicsit pihenni is lehetett. Az egyik ilyen ritka vasárnapon készült ez a lélekmelengető.

Életlecsó

Öhm, boldog új évet, kedveseim :) 
Képzeljétek el, még élünk. Kicsit rohanós ez az élet, kicsit sokfeleszakadós, de a miénk. És az igazság az, hogy lehetett volna már poszt ebben az évben, de fennmaradó nemdolgozós perceimben én szemtelen módon lecsuktam a gépet, odakuckóztam Férj mellé, és csak voltam.

Időhurok

Szégyen, nem szégyen, bevallom: az elmúlt másfél hétben nem voltam otthon.
Vagyis de, otthon voltam, de csak és kizárólag aludni mentem haza - se beszélgetés, se takarítás, se főzés. Hogy is mondjam, nem volt jó.

Egy kis nyári nosztalgia

Igaz, hogy lassan november lesz, és minden szentek várakoznak az éjszakára ma, de még mindig van egy nyári receptem, amit nem mutattam meg. És végül is mért ne lehetne kicsit nyaralni novemberben is?

Variációk...

... rizseshúsra.

Munkás hétköznapok

Fhúúú, mennyi minden történt, mióta nem meséltem nektek... helyezkedjetek el kényelmesen, ez hosszú lesz :)

Nem tökölődünk

Pedig de. Legalábbis vacsorában.

Eccerű és naccerű 2.0

Hiszitek vagy sem, alkalmanként nagyon is vágyunk az egyszerű kajákra. Mondanám, hogy házias ízek, de én nem emlékszem rá, hogy ilyesmit ettünk volna, Férjék pedig nem ették ebben a verzióban. Mondjuk könnyen lehet, hogy ebben a verzióban még senki sem ette...

Mert velünk sosem történik semmi

Pont a múlt héten panaszkodtam a Zuramnak, hogy mennyire nem történik semmi velünk. Aztán kicsit utánaszámoltunk.
1) múlt hét hétfőn eljött R.bátya vacsorázni.
2) kedden érkezett Ernő, itt lakott csütörtökig
3) pénteken nekiindultunk világítani, csak úgy, fél Erdélyben
4) következő csütörtökön, vagyis tegnapelőtt jött Rita barátnénk Pestről, meg Ernő, úgyhogy már négyen lakunk kedvenc garzonunkban, és persze eszünk meg iszunk rendesen (mérték a vödör... vagy legalábbis a flakon :P)
Csak soha ne történjen ennél kevesebb :)

Eccerű és naccerű :)

Valamikor nagyon régen láttam ezt az ötletet - már nem találom, hogy hol. Aztán most megint rámjött a rántott sajt-evési láz (ez amúgy elég gyakran előfordul), úgyhogy elkészült. Finom lett :)

Kedvencünk, a spenót

... no meg a halacska. A múltkori adagból maradt még egy kicsi hal és már régóta vágytam egy kis zöldre - így lett.

Csillag, csillag, csillagtök

És végre sikerült időt szakítani az otthonról érkezett csillagtök (divatos nevén patisszon) elkészítésére is. A legegyszerűbb utat választottam: panír :)

Kukoricaliszttel rántott csillagtök currys-paprikás rizzsel

Hozzávalók: egy csillagtök, egy tojás, liszt, kukoricaliszt, egy bögrényi rizs, pirospaprika, curry

Fejedelmi vacsora: camembert gyümölcsszósszal

Kedves szüléim jóvoltából csücsült egy fincsi camembert a hűtőben, s bár csak úgy magára is tökéletes lett volna, olyan régóta ígérgetem a Kedvesnek,  hogy rántott camembert-t kap egyszer (és olyan sokáig nem lesz pénzem ilyesmiket venni), hogy kénytelen voltam "feláldozni" ezt a csemegét. Megérte :)

Egy kis Hawaii - ananászos csirke

Csirkemell a fagyasztóban, egy ananászkonzerv a kamrában, kicsi rizs - és egy kis tavaszias hangulat. Mivel kedves Főkostolóm még nem evett ananászos csirkét, úgy gondoltam, épp itt az ideje megkóstolnia :)

Ananászos csirke fűszeres rizzsel

Hozzávalók: 2 csirkemell / fő, egy ananászkonzerv, egy bögre rizs, tejföl, vaj, gyömbér, só, egy kevés sajt

Gombás falatkák krumplikarikán

Nos, mint írtam, maradt még egy adag a tegnapi kenyértekercs töltelékéből, amit valahogy fel kellett használni. Minthogy még egy jó adag krumpli is csücsül a hűtőben, abból terveztem az alapot és nem felejtettem el betervezni a maradék apró gombafejeket is a menübe :)

Hozzávalók: pár szem krumpli, apró gombafej, maradék rizses-húsos-gombás szósz, juhtúró/burduf, kis fűszer; díszítéshez pedig kreativitás :)

Persze nem csak három falatka volt a vacsora... a Kedves engem evett volna meg desszertnek :)

Tavaszváró kenyértekercs, avagy hogyan használjuk fel a megszikkadt kenyeret

Bár most éppen elég borongós az idő, az elmúlt napokban úgy sütötte a napocska Kolozsvár szürke blokktetőit, mintha ki akarná őket rügyeztetni. Ha pedig napsütés és tavasz-illat terjeng a levegőben (nálunk megspékelve a tömbház alatti pékség frissensült kenyereinek csodás illatával), akkor az ember lányának kedve támad zöldséget zöldséggel enni. Nos, ezt a vágyat kellett formába önteni - úgy, hogy az ember lányának legkedvesebbik Párja is fogyaszthatónak ítélje a menüt :)
Minthogy az óriás-adag fánk szépen beosztva fogyogatott, a kenyér valahogy kimaradt a tegnapelőtti-tegnapi menüből (és milyen csodás is volt: néhány finom fánkocska egy nagy csupor tejjel reggelire...), ez viszont a drága kenyerünk megszikkadásával járt. Sebaj, gondoltam, kifogok rajta - és összekötendő a kellemest a hasznossal, elkészítettem ezt a roládot:

Sajtos-almás csirke háromfajta rizzsel

Nagy bánatunkra ez már egy régebbi recept - azért nagy bánatunkra, mert szívesen elfogyasztanánk most is :) Ez is almás recept, de ha valakinek mondjuk aszalt szilvája van otthon, azzal is kipróbálható - de akkor nekünk is küldjetek egy kis csomag szilvácskát :) Lássuk hát!