Munkás hétköznapok

Fhúúú, mennyi minden történt, mióta nem meséltem nektek... helyezkedjetek el kényelmesen, ez hosszú lesz :)

Szóval azt hiszem, ott maradtunk el, hogy mi keményen kultiválódtunk, pontosabban készültünk kultiválódni. Hát hogy is mondjam, a főszervezés kemény meló, még akkor is, ha a világ legjobb szervezőcsapata áll az ember háta mögött. És nem csak a fejemben bővült a káosz, hanem a mi kis drága zippelt lakásunkban is, ami lassan a fesztivál irodájává, munkaközpontjává és raktárává is vált. Aztán a Dátum eljött, és el is múlt, összességében és főbb részleteiben sikeresen, sőőőt :D Utána pihenésképpen dolgoztunk egy kicsit a Magyar Napokon, aztán én pótszesszióztam egyet, csak úgy, úri passzióból, és már el is suhant az augusztus, sőt, élénken benne jártunk a szeptemberben is. És mivel valaki túl sok szellemi nyüvecskét pakolt belém valamikor, eddigre már régen volt más dolgom, amivel foglalkozni kellett.
Az úgy történt, hogy július folyamán akadt egy pár lehetőség, úgyhogy alkalmanként levedlettem a futkorászós szervező mezét, puccba vágtam magam, és ellátogattam néhány állásinterjúra. Volt köztük jobb meg kevésbé jó, kecsegtető és kevésbé kecsegtető, de hát az ember nem válogat (nagyon), ha éppen fizetős munka nélkül tengeti az életét.
Aztán augusztus végén felhívtak, hogy akkor hétfőtől kezdeni kéne.
Hogy mit csinálok? Azt, amit eddig: pályázatokat írok, rendezvényeket szervezek, csak most éppen irodában, fizetésért, és ami a legjobb, egy jóbarát mellett dolgozva. (Utána meg hazajövök, és továbbra is pályázatokat számolok el meg rendezvényeket szervezek, szintén jóbarátokkal, de ez már egy másik sztori.) 
Szóval most egy kicsit egyenesbe került az életem, kezdett kisütni a nap a felhők közül, és bár ma még szórakozom egy sort a vogonokat is megszégyenítő bürokratikus rendszerrel, amit a hozzá nem értők román pályázati elszámolásnak hívnak, azért úgy nagyjából jól vagyok. Sőt, nagyon jól :)

Persze ez nem azt jelenti, hogy sokkal több időm lett, és most gondolkozhattok azon, hogy ha eddig sem nagyon posztoltam, akkor mi lesz ezután, de mivel nekem jó napjaim vannak, ezért nektek is készítettem egy kis ajándékot: a tegnapi, hivatalosan is pihenőnapom folyamán bepötyögtem összesen TÍZ posztot. A következő öt hét folyamán tehát biztos, hogy lesz miért visszalátogatni - minden kedden és szombaton lesz új, kipróbálandó recept :D És ki tudja, hátha közben még belefér majd néhány kreatív poszt is, csak úgy meglepetésként :)
Most pedig, hogy ilyen jól kidumáltam magam, jöjjön a lényeg: egy időkímélő, de hihetetlenül finom receptet hoztam nektek visszatérésként. Hmm... Igazából ezzel kellett volna kezdenem, mert mire mindezt végigolvastátok, már szinte kész is lenne a kaja :)

Ananászos rizs alatt sült csirkecombok

Hozzávalók: 2 csirkecomb, 200 g rizs, 1 ananászkonzerv, só, bors, rozmaring, bazsalikom, olívaolaj, mustár, ecetes mustármag

Az egész recept olyan egyszerű, mint egy kisebbecske pofon. A csirkecombokat egy pár csepp olívaolajon körbepirítom. Közben a rizst megfűszerezem, majd hozzáadom az ananászkonzervet levestől-mindenestől. Egy jénai alján összekeverek pár kanál mustár és mustármagot egy kevés olívaolajjal, sózom, borsozom, majd beleültetem és megforgatom benne a csirkecombokat. Végül a combok nyakába zúdítom az ananászos rizst, ha kell, még felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje, és fóliával letakarva 30 percre a sütőbe teszem. Utána leveszem a fóliát, és még vagy 10 percre visszatolom a cuccot a sütőbe - és kész is.
Mindenképpen próbáljátok ki, elképesztően finom - még akkor is, ha nem túl fotogén :)

Elkészítési idő: 10 perc plusz a sütés