A recept, ami beutazta a Kárpát-medencét

(és szó szerint, mert végig nálam volt a cetli...)
Szóval úgy történt a dolog, hogy én tiszta ügyesen megírtam ezt a bejegyzést, aztán hipp-hopp, jött egy netszünet, és az egész elszállt a 'csába. Tudom, tudom, ez már két hete volt, és nem, valóban nem tartott két hetet a netszünet. Egy sor beszámoló következik.

Az egyes számú bizonyíték arra,

hogy nekem sem sikerül minden úgy, ahogyan elterveztem. Igaz viszont, hogy a látványra kissé ijesztő zombinyulak ízre nagyon fincsik lettek.

és még a nyelvét is nyújtja a kis szemtelen :P

A csoki jó, a csoki finom...

... főleg, ha étcsoki az illető. És még inkább, ha sütemény formájában fal belőle az ember.
Miután a félresikerült vásárláson nagytáblás olvasztani való csokit nem találtam, de egy cukker piteformát igen, mentem még egy kört a környező üzletekben. És lám, a Kerfúrban minden ott sorakozott szépen a polcokon, olyasmik, amikre már nem is számítottam. Így mászott bele a kosárba egy fél kiló mandula, meg ugyanennyi mazsola, meg egy 100 g-s tiszta, cukrozatlan kakaópor. És bár az ötlet eleve megvolt, azért így újult lelkesedéssel vetettem bele magam a sütigyártásba.