Az egyes számú bizonyíték arra,

hogy nekem sem sikerül minden úgy, ahogyan elterveztem. Igaz viszont, hogy a látványra kissé ijesztő zombinyulak ízre nagyon fincsik lettek.

és még a nyelvét is nyújtja a kis szemtelen :P

Szóval, mint az előbb elárultam, ezek a nyulacskának szánt izémizék is húsvétra készültek, ők képviselték az új generációt a májkrém mellett. A baj csak az volt, hogy a gyönyörűszép kelt tésztát kicsit széthajította a túró meg a mazsola, ami belekerült, így a sima hátú nyulak helyett majdnem-alaktalan tésztabuckók néztek vissza rám a tepsiből. Ez azonban még ne tántorítson el benneteket a tésztagyártástól, már csak azért sem, mert az alapul használt édes kelt tészta recept a legjobban variálható és legfinomabb (meg persze legelronthatatlanabb) kelt tészta, amit édes kategóriában kipróbáltam. 

Édes kelt tészta, tehéntúróval és mazsolával felturbózva

A tésztához: 1 kg liszt, 1 tk só, 5 dkg élesztő/2 csomag szárazélesztő, ~4 dl tej, 250 g vaj/sütőmargarin, 2 csomag vaníliás cukor, 3 ek cukor, 1 tojás. A turbó-verzióhoz emellett még kellett: 350 g tehéntúró, 100 g mazsola, 3 csomag vaníliás cukor.

Az alaptésztát a következő módon kell elkészíteni: az élesztőt felfuttatom (vagy ha kevés időm van, akkor kiváltom szárazélesztővel, sőt, abból is azzal a fajtával, amit tényleg csak a liszthez kell hajítani), a vajat felolvasztom, a tejet langyosra melegítem, a tojást picit felverem, és a liszthez keverem a sót.
Ezután a liszthez adom az élesztőt, a vajat, a cukrokat, a tojást, majd a tejet apránként adagolva közepesen kemény tésztát gyúrok, és addig dagasztom, amíg elválik a kezemtől.
Egy órát kelesztem, majd olajos kézzel átgyúrom és ismét egy órát kelesztem. Ezután lisztezett felületen szükség szerint nyújtom, formázom, töltöm. Még 20 percet hagyom kelni, felvert tojással vagy tojásfehérjével lekenem, és 15-20 perc alatt pirosra sütöm.
Én most ott követtem el a hibát, hogy a cukros-mazsolás túrót nem töltelékként akartam belesütni, hanem úgy egészében, így az első kelesztés után az átgyúrásnál beledolgoztam a tésztába az egész túrós hóbelevancot. Ez aztán sülés közben csinosan széthajította a felszínt... És nem, akkor sem lettek volna szebbek a nyulambulaim, ha eleve belegyúrom a tésztába a túrót, méghozzá a natúrmániám miatt, mert nem kevertem krémesre tejszínhabbal-miegyébbel a túrócskát, így az is picit darabos maradt. Na de nem baj, következőben majd másképp csinálom - fogyni pedig így is fogyott bőséggel, mára már csak öt darab maradt belőle, pedig igen laktató jószág és hát azért nem csak ez került az asztalra az elmúlt napokban :)

Amúgy a nyúl-forma (elviekben való) eléréséhez a tésztából evőkanálnyi darabokat szaggattam, azt átgyúrtam, majd tojásformára kerekítettem, a keskenyebbik felén pedig ollóval két fület vágtam, és bambuszpálcával szemet nyomtam nekik.