Egy egyszerű, hétköznapi vacsora

Mert mi tudunk élni... 
Szeretném azt mondani, hogy mióta Rita elment, csak punnyadunk, meg hogy kipihentük annak a hétvégének a fáradalmait, de az nem a mi stílusunk lenne. Férj ügyesen elment minden nap dolgozni (még most sem értem egészen, hogy hogy bírja a napi - utazásostul-mindenestül - tizenkét órát), és azért én sem tengtem-lengtem, szerveztem koncertet, meg gyűltünk, meg rádióztam, meg írtam, meg... hát, meg végül sikerült elpakolnom a matracokat és paplanokat, amiket még Ernőék használtak :P És miután a tegnap hosszú estém volt (majdnem beszélgettem Bródyval), de mire hazaértem, Férj nagyon kedvesen elmosogatott, pedig igen sok cucc maradt a pita után, szóval akkor úgy gondoltam, hogy kéne már készíteni valami igazán finomat.
Meg azért is, mert szerdán megint gyűlünk, csütörtökön meg kitudja, mi lesz, szombat-vasárnap pedig valószínűleg hajnalig fogok dolgozni a salsafesztiválon, úgyhogy legfeljebb reggelit készíthetek majd. Ja, hogy kihagytam a pénteket? Igen, mert pénteken Aletta jóvoltából vacsorázni megyünk - azért muszáj megünnepelni, hogy Férj épp egy fél éve lett Férj :D

Egy kis egzotikum: halas puliszka

A gomba mellett a hal a másik dolog, ami most beakadt nekem, úgyhogy azt is vettem egy adaggal. Ez egy nagyon egyszerű és nagyon nagyszerű étel, könnyen elkészíthető, de nagyon laktató, úgyhogy vendégvárónak is tökéletes :)
Igazából ennek a receptnek az eredetijéhez lazac kellene, de annyira jól sajnos azért nem állunk, úgyhogy maradtam az olcsóbb makrélánál - és így is igazán finom dolog sikeredett :) Akinek lazacra is futja, az vásároljon be emellé még egy szép kis sárgadinnyét is, ahhoz dukál egy szelet belőle... Higgyétek el, a lazacos változat tényleg kéri a sárgadinnyét - ez én mondom, aki pedig amúgy nem vagyok kibékülve ezzel a gyümölccsel :)