Nos hát eltelt ez az év is, már kemény öt napja kétezertizenhat van, mi meg már megint dolgozunk... Ilyen ez az élet. Viszont végre nagyjából kipihenten keltünk fel hétfő reggel, és a múlt évben hagytuk a nagy morcosságokat is, legalábbis egy darabig. De azért őszintén már a következő vakációt tervezem :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: töltött tojás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: töltött tojás. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. január 5., kedd
2014. január 2., csütörtök
Éjfél előtt
Mert ígértem valami előételeket...
Mint nálunk szokásos, másként voltak tervezve a kaják, az igazi sorrend úgy lett volna, hogy sós falatka - töltött tojás és kosárkák, aztán tíz körül a csülök, majd éjfélkor a májas kosárka (amiről a menükártya megírása után derült ki, hogy nem liba, hanem kacsamáj van a dobozban, csak rosszul emlékeztem - de attól még finom volt :D ), végül pedig a torta és a kekszek keksze. Aztán Robi szokásához híven késett annyit, hogy éjfél előttre csak a falatkák fértek be, vagyis éppen be lehetett volna cakkozni, hogy minden beférjen, de nem dagadtra akartuk enni magunkat, hanem kiélvezni az ízeket. (És sikerült is, mindenki jóllakott, de senki nem telt el, még én sem éreztem, hogy mindjárt kipukkadok, pedig az nálam szokásos ilyenkor. És ittunk is hozzá rendesen, bár nem kóstoltunk végig mindent a menüről, de azért csak kevergettünk egy kicsit, mégsem kómával meg fejfájással kezdtük az újévet :) )
Naszóval vendégvárónak ezek a falatkák kerültek ki a szépen elrendezett asztalra (miután hatvanszor köröztem az asztal körül a kezemet tördelve, hogy jajistenkém, nincs egy rendes terítőm). Az egyik, a kicsi sós, az családi süti nálunk - őszintén már nem emlékszem, kitől tanulta Édsanyám, de amióta az eszemet tudom, van otthon ilyen kis sós cucc ünnepekkor. Azért, mert finom. Meg mert egyszerű.
Mint nálunk szokásos, másként voltak tervezve a kaják, az igazi sorrend úgy lett volna, hogy sós falatka - töltött tojás és kosárkák, aztán tíz körül a csülök, majd éjfélkor a májas kosárka (amiről a menükártya megírása után derült ki, hogy nem liba, hanem kacsamáj van a dobozban, csak rosszul emlékeztem - de attól még finom volt :D ), végül pedig a torta és a kekszek keksze. Aztán Robi szokásához híven késett annyit, hogy éjfél előttre csak a falatkák fértek be, vagyis éppen be lehetett volna cakkozni, hogy minden beférjen, de nem dagadtra akartuk enni magunkat, hanem kiélvezni az ízeket. (És sikerült is, mindenki jóllakott, de senki nem telt el, még én sem éreztem, hogy mindjárt kipukkadok, pedig az nálam szokásos ilyenkor. És ittunk is hozzá rendesen, bár nem kóstoltunk végig mindent a menüről, de azért csak kevergettünk egy kicsit, mégsem kómával meg fejfájással kezdtük az újévet :) )
Naszóval vendégvárónak ezek a falatkák kerültek ki a szépen elrendezett asztalra (miután hatvanszor köröztem az asztal körül a kezemet tördelve, hogy jajistenkém, nincs egy rendes terítőm). Az egyik, a kicsi sós, az családi süti nálunk - őszintén már nem emlékszem, kitől tanulta Édsanyám, de amióta az eszemet tudom, van otthon ilyen kis sós cucc ünnepekkor. Azért, mert finom. Meg mert egyszerű.
2012. szeptember 1., szombat
Újra itthon, újra itthon!...
Legkedvesebb Barátunk majd' egy évnyi csehországi tartózkodás után végre hazajött egy kicsit a múlt hétre. Bár hatvanhét millió fele szaladgált a szűk hat nap alatt, azért csak sikerült beszorítani egy nagy vacsorát nálunk - amit hálásan köszönünk Neki :) Előzetes egyeztetés alapján összeállítottuk a menüt, ami bár a blog alapján lett kitalálva, mégis - jó szokásom szerint - teljesen más lett, mint amit eddig bemutattam Nektek. A változtatásokra engedélyt kaptam :)
2012. április 6., péntek
Töltött tojás Húsvét módra
Valami olyasmit kellett kitalálnom, ami hamar elkészül, még éppen csomagolható is és nem utolsó sorban finom. Ez lett belőle.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)