Mert ígértem valami előételeket...
Mint nálunk szokásos, másként voltak tervezve a kaják, az igazi sorrend úgy lett volna, hogy sós falatka - töltött tojás és kosárkák, aztán tíz körül a csülök, majd éjfélkor a májas kosárka (amiről a menükártya megírása után derült ki, hogy nem liba, hanem kacsamáj van a dobozban, csak rosszul emlékeztem - de attól még finom volt :D ), végül pedig a torta és a kekszek keksze. Aztán Robi szokásához híven késett annyit, hogy éjfél előttre csak a falatkák fértek be, vagyis éppen be lehetett volna cakkozni, hogy minden beférjen, de nem dagadtra akartuk enni magunkat, hanem kiélvezni az ízeket. (És sikerült is, mindenki jóllakott, de senki nem telt el, még én sem éreztem, hogy mindjárt kipukkadok, pedig az nálam szokásos ilyenkor. És ittunk is hozzá rendesen, bár nem kóstoltunk végig mindent a menüről, de azért csak kevergettünk egy kicsit, mégsem kómával meg fejfájással kezdtük az újévet :) )
Naszóval vendégvárónak ezek a falatkák kerültek ki a szépen elrendezett asztalra (miután hatvanszor köröztem az asztal körül a kezemet tördelve, hogy jajistenkém, nincs egy rendes terítőm). Az egyik, a kicsi sós, az családi süti nálunk - őszintén már nem emlékszem, kitől tanulta Édsanyám, de amióta az eszemet tudom, van otthon ilyen kis sós cucc ünnepekkor. Azért, mert finom. Meg mert egyszerű.
Sós falatka (hogy lehetne ennek jobb nevet adni??)
Kell hezza (minimum) 500 g liszt, 250 g sütőmargarin, 2-3 kanál zsír, 1 csapott kk só, tejföl (amennyit felvesz), ízlés szerint szezámmag, köménymag, lenmag vagy nagy szemű só, 1 tojásfehérje
A liszthez keverem a sót, aztán a kockára vágott vajat/margarint. (Azért jobb hozzá a margarin, mert abból azért könnyebb fél-3/4 kilókat venni, mivel ezt az adagot általában többszörözni kell - ebből is kijön egy egészséges mennyiség, de ez tényleg egészségtelenül finom, és zabáltatja magát; ha csak ez lett volna, morzsája sem marad másnapra ennek az adagnak, pedig öt tepsinyi volt.). Összemorzsolom, hozzáadom a zsírt, majd kevés tejföllel szép sima, puha, enyhén ruganyos tésztát gyúrok belőle. Ez is olyan gyors fajta tészta, rögtön lehet sütni gyúrás után, de nem lesz baja akkor sem, ha egy kicsit pihen a hűtőben.
És mivel ez a sós tényleg az egyszerűség netovábbja, az aprózását sem kell túlmisztifikálni. Tepsit kivajazod, tésztát pár milliméter vékonyra nyújtod, úgy egyben tepsibe teszed, tojásfehérjével leken, magokkal-sóval-mivel megszór - és mindezek után egy könnyed derelyevágóval ott, a tepsiben felcakkozod. Mehet a sütőbe a maga 6-8 percére, végül pedig tálra kerülve pár perc hűlés után fogyasztható - de vigyázzatok, langyosan még inkább zabálnivaló :)
Ezen kívül aztán hétfőn kitaláltuk, hogy legyen töltött tojás, mert volt egy csomó tojásunk, meg úgy amúgy is. Meg azért is, mert maradt még egy darabka egy csudálatosan finom házi sonkapárizsiból, azt pedig szintén ideje lett felhasználni. Úgyhogy amíg Férj kevert egy nagy adag majonézt a szobában, addig én a békésen rotyogó csülök mellett gyorsan megfőztem tíz tojást. Persze a házi párizsival felturbózva látatlanban is nyilvánvaló volt, hogy több lesz a töltelék, mint a tojás, meg közben felfedeztük, hogy csücsül a hűtőben még egy dobozkányi zsírjában sült kacsamáj (igen, ebből lett a liba az emlékeimben), azzal is lehetne kezdeni valamit. Ahhoz meg valami semleges ízvilágú alap kellene... És lett.
Töltött tojás
Szükséges: 10 tojás, 5-6 kanál majonéz, 2 kanál tejföl, 2 kanál almás torma, 1 kanál magos mustár, apróra darabolt házi párizsi vagy bolti sonka
A tojásokat megfőztem, megpucoltam, kiszedtem a sárgákat egy tálba. Villával apróra törtem, majd adtam hozzá 2 kanál majonézt, meg tejfölt, tormát, mustárt, aztán hozzákevertem a párizsit. Alaposan összeforgattam, aztán kiskanállal a fehérjékbe töltöttem. Egy tálra halmoztam pár kanál majonézt, ráhelyeztem a tojáskákat, mindegyikre biggyesztettem egy pötty Piros aranyat. Kécc :)
Tojáskrémmel és kacsamájjal töltött kosárkák
Hozzávalók: 50 g kukoricaliszt, 110 g búzaliszt, csipet só, 1 ek olaj, víz, tojáskrém, lesütött kacsamáj-darabok, almás torma
A kétféle lisztből egy csipet sóval, az olajjal és egy kicsi vízzel tortilla tésztát gyúrtam, csak most nem nyújtottam annyira vékonyra, mint a chipsnél. Kiolajozott muffin formába tettem (ebből az adagból nekem 24 kosárka jött ki) és kb 8 perc alatt aranysárgára sütöttem. A kacsamáj-darabokat kicsit még megaprítottam, aztán a kosárkákba szedtem (nyolc adagra való májam volt) és a tetejére vékony nyomócsőrrel almás tormából húztam egy csigavonalat. A többi kosárkát a maradék tojáskrémmel töltöttem meg, ahhoz még tettem egy kicsi majonézt meg tormát.
Elkészítési idő - nagyjából mindegyiknél egy fél órát érdemes számolni. Maximum :)
Szerintem az 'Anikó néni sós tésztája', amire gondolsz, idesanyánk meg tán körösztanyádtól tanulta, szóval ennyire családi... :D
VálaszTörlés(A kekszek keksze meg nagyon tzucc, sütsz majd a szülinapomra? :))
Az, az, csak nem voltam biztos benne, hogy az Anikó nénié vagy valamilyen más nénié-e :P Kekszek kekszét meg kapsz a szülinapodra, biztos készül még addig is - főleg, hogy most is itt illatozik két tányérnyi az asztalon :P
TörlésAmi viszont valóban régi családi, az az ecetes-sós tésztából, a nagyapátok által szerkesztett-darabolt fa rudacskákon sült tekercs, magocskákkal megszórva és akármiféle sós töltelékekkel megtöltve, végein borzas sajtba nyomva-mártva, ami jóatyátoknak is kedvence és amivel jóllakásig lehet előétkezni (pláne, ha sokféle a töltelék és mindet végig akarja kóstolni az ember)...
TörlésBocs, nem névtelen, de hirtelen nem tudtam nevesíteni és csak erre reagált. Most már ez is megoldódott, csak a Pétert kell Rózsának olvasni.
VálaszTörlésSzia(sztok) és üdvözöllek a blogon! :D (Rájöttem ám, hogy Te vagy, még a nevesítés előtt, Lehel meg is tapsolta az első blogos megjegyzésedet ;) ) Téényleg, most, hogy eszembe juttattad, olyat is kéne készítsek valamikor... Kapok hozzá receptet? :D (Amúgy ezt nézegettem még: http://www.limarapeksege.hu/2013/11/sos-stangli-ecetes.html, bár nem ugrott be, hogy honnan is ismerős nekem ez az ecetes sós tészta :) )
Törlés