Pedig úgy volt, hogy ez az év jobb lesz, de egyelőre nem úgy tűnik. Nem csak azért, mert mindjárt január vége van és még mindig nem láttunk havat, meg nem is csak azért, mert a karácsonyfánk határozottan kezd kókadozni. Már megint másként néztek ki a terveink, mint az Övéi - vagy csak morbid humora van, nem tudom -, úgyhogy megint átváltunk gps-üzemmódra: újratervezés...
Történt ugyanis, hogy kedden délben felhívott a fő-főnököm, és kissé gyorsan és kíméletlenül, de igazán őszintén közölte, hogy február elsejétől ismét munkanélküli leszek, nem azért, mert én eltsösztem volna valamit, hanem mert megszűnik az egész portál, ahol dolgoztam.
Az igazság az, hogy egy fél évvel ezelőtt nem nagyon bántam volna. Persze, egy fél évvel ezelőtt még nem dolgoztam itt, úgyhogy nyilván nem érintett volna annyira, de azért sem bántam volna, mert nem mindenben egyezett a véleményünk, és nem feltétlenül passzolt a stílusunk. Ez a tényt elmondtam akkor is, amikor felvettek, és ez igazából a mai napig nem változott.
Változott viszont az, ahogyan az újságra néztem. Nem, nem amiatt a nyilvánvaló tény miatt, mert ott dolgoztam, és nem szidhattam a munkahelyemet, hanem pont azért, mert megtehettem volna, ha akarom. Meg amiatt, hogy bár terelgettek, tanítgattak, valamilyen szinten mégis egyenrangúként kezeltek és meghallgattak, pedig ha valaki, akkor én igazán zöldfülű voltam. (Még vagyok is, csak ezt most nem jó reklámozni, mert újra munkát kéne kapni...) Mert megismerhettem egy pár olyan embert, akik kiálltak amellett, amit gondoltak, és elfogadták, ha én - vagy bárki más - másként gondolta. Mert... nem is tudom.
Meg persze szerettem magát a munkát. Vagány volt témákat keresni, eseményeken részt venni, kis- meg nagyemberekkel beszélgetni, cikkeket írni (és persze sajtósként ingyen könyvet kapni is igazán vagány volt...). Vagány volt, hogy én oszthattam be az időmet, és így sok olyasmire is jutott belőle, amire fix munkaidő mellett nem maradt volna. Vagány volt reggelente felkucorodni az ágyban, és egy nagy bögre kávéval nekiállni megírni az aznapi cikket, még akkor is, ha fogalmam sem volt, hogy kezdjek neki. És sajnálom, hogy alig öt hónap után el kell búcsúznom a portáltól, és sajnálom a kollégáimat- (fhú, de nagyzolósnak tűnik ez így leírva) -főnökeimet, mert nekik sokkal többet jelentett, mint nekem.
Aztán most neki kell durálni magamat, hogy újratervezzek mindent, pedig már igazán megszoktam az eddigi életmódot. És az állandóságot sokkal jobban szeretem, mint az újratervezést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése