Kövezzetek meg, de muszáj konstatálnom, hogy – szomorú, nem szomorú – egy világjárvány kellett ahhoz, hogy végre vissza tudjak érkezni a bloghoz. Merthogy a főzéssel nem hagytam fel, ó nem, jobbnál jobb és szebbnél szebb kajákat csináltam az elmúlt fél évben is, csak éppen... tovább nem jutottam. No de most, bár az „időm mint a tenger” kifejezést még mindig erősnek érzem, valamicskével csak jobban állok – immár lassan két hete megy a #karanténkantin a fészbukon, és közben eljött az ideje annak is, hogy egy-egy hosszabb receptet ide is felpakoljak.
Az alapelv az az, hogy a rövid, nagyonmaximum 1 óra alatt elkészíthető kaják (jelenleg) csak a fb-oldalra kerülnek fel, míg az egy órányi időt akár egy perccel is meghaladók már ide, a blogra, és majd innen osztom át őket. Ebből talán értelemszerűen következik, hogy a Kantint hétközben frissítem (kisebb-nagyobb rendszerességgel), így a blogos receptekre hétvégén fog sor kerülni. Szeressétek, olvassátok, főzzétek meg, faljátok fel boldogságban, otthon.
Ez a kaja amúgy még a múlt-előtti hétvégén készült, a kéksajt féligszülinapi ajándékként érkezett éd'sanyáméktól, a medvehagymát meg a kamrafeltöltéskor rendeltem (és akkor medvehagymát is kaptam, a mostani rendelésnél kicsit megkeverték a zöldeket...). Remélem, nálatok is van minden hozzávaló – ha igen, uccu neki :D
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: medvehagyma. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: medvehagyma. Összes bejegyzés megjelenítése
2020. április 4., szombat
2019. április 9., kedd
Félórás kaja deluxe
Hát igen, időnk mostanában sincsen sokkal több, a hétvégén példul lejárt a Könyvturi, azelőtt közgyűlés, mégazelőtt Nekünk ZÖLD első alkalom, új versszínház-előadás, meg Művkaraván, filmműhely, és közben persze pályázatok, elszámolások, munka hivatalosan és nemhivatalosan, szóval unatkozni nem unatkoztunk, az biztos. De szerencsére mindezek mellett is belefért egy-két baráti találkozás, meglátogatott R. barátnénk még február végén, és márciusban sem voltunk híján a csodás baráti vacsoráknak :) És, bár már szinte képtelenségnek látszik, néha kettesben is sikerült lennünk, meg kicsit pihenni is lehetett. Az egyik ilyen ritka vasárnapon készült ez a lélekmelengető.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

