Fotogénia

Valamikor az elmúlt évben (ennél pontosabb időmeghatározást ne kérjetek, a kovid-éra totálisan összezavarta az időérzékemet) beszélgettünk egy kedves és hozzáértő ismerőssel a tálalásról, illetve pontosabban a szépen kitálalt étel jó befotózásáról. Ez a beszélgetés jutott eszembe, amikor ma – a Férj által frissen levadászott, legújabb tányéromba tálalva – próbáltam kitalálni, hogy mit tegyek a tányér mellé. 

Odatettük a csontot

... Főni. Maradékfelhasználás felsőfokon.

Most akkor mit is szabad enni szilveszterkor?

(Na nem azért ez a cím, mert Anyóséktól hazafele jövet összehoztam egy cikkecskét a szilveszteri szokásokról, hanem mert forráskeresés közben igen sok egymásnak ellentmondó babonát találtam. Nem is tudom, miért :P)

Persze hiába döntöttük el jó előre, hogy most nem fárasztjuk magunkat a szilveszter-szervezéssel, mert olyan jól esett volna, ha végre egyszer összejön egy olyan igazi, hogy csak belevágtunk még idejekorán és kezdtük győzködni az embereket meg tervezni a menüt, meg persze örvendezni, amikor valaki azt mondta, hogy jön. De már megint többen mondták, hogy jönnek, mint ahányan aztán tényleg ideértek, és már megint nem sikerült összehozni, hogy bár egy ember itt legyen, aki az elmúlt évek valamelyikén, és már megint utolsó nap derültek ki nem-érkezések - úgyhogy tényleg meguntuk. Most még utoljára megpróbáltuk, mert az igazság is három, ugye, de ezentúl - bár fájó szívvel - lemondunk a nagy szilveszterekről. Ha valaki szeretne hozzánk jönni, igen szívesen látjuk, de többet nem fáradozunk ezen. És ha mindenkit elhívnak körülöttünk, akkor is igencsak jól megleszünk mi kettecskén: eszünk, iszunk, filmet nézünk, pezsgőzünk, meg egyéb jó dolgokat művelünk majd ;)