2018. augusztus 28., kedd

Napos barackos

Hoppá, mindjárt vége a nyárnak! Ez is hova futott el megint... 
Ha ti is visszaidéznétek egy kicsit a boldog nyári hangulatokat, akkor egyetek finom lédús gyümölcsöt, jó maszatosan, és élvezzétek behunyt szemmel a maradék simogató napsugarakat :D
És ha nem csak amúgy nyersen, a maguk frisseségében élveznétek a nyárvégi gyümlcsöket, akkor pedig csináljatok barackos gombócot :)


2018. augusztus 25., szombat

Meg(g)y ez ;)

Az elmúlt hetekben-hónapokban váratlanabbnál váratlanabb helyzetekben bukkant elő a blog, meg a türelmes (vagy kevésbé türelmes) olvasótábor egy-egy tagja. Volt olyan, akiről tudtuk, hogy anno - amikor még aktívan blogoltam - olvasta a kis szösszeneteimet, de volt olyan is, akiről tiszta véletlenül derült ki, hogy amúgy már főzőcskézett is a receptjeimből. Nos, nekik is szól ez a poszt - meg persze az összes rejtőzködő olvasónak ;) -, köszönetképpen, hogy még itt vagytok, és egy-egy kedves szóval meggyőztök róla, hogy érdemes folytatni ezt :)


2018. augusztus 18., szombat

Nem kukoricázunk. Ja, de.

Mostanában az egyszerűség a mindenem. Túl sok bonyolult dolog történik a világban, túl sok dolog bonyolódik túl a világunkban. Hát legalább abban, amire befolyásunk lehet, egyszerűsítsük a dolgokat. 



2018. augusztus 14., kedd

Mit csináljon az ember, ha nincs jó címötlete? Vacsorát.

... avagy ismét nálunk laktak maradék, csak ezt a poént már elsütöttem egyszer. Könnyű nyári vacsora következik, legalábbis azoknak, akiknek tiszta véletlenül van egy kis maradék knédlijük.



2018. augusztus 11., szombat

És nyáridőben, jó emberekvel igen boldog vala

Bár az elmúlt hetek, sőt hónapok sok-sok munkáról, meg egy kis munkáról, meg szabadságképpen újra egy kis munkáról szóltak, azért - ahogy a múltkor is mondtam - mégiscsak sikerült beiktatni (méghozzá aránylag sokszor) valami fontosat: a szívünknek kedves emberekkel való találkozást.



2018. augusztus 6., hétfő

A tökéletes visszatérés

Nos, hát esment eltűntem egy időre, de most már mentegetőzni sem fogok, úgysem hinnétek nekem. Inkább egyezzünk meg abban, hogy olyan lesz ez a blog, mint amikor két jóbarát ritkán ugyan, de összetalálkozik, és onnan folytatják a beszélgetést, ahol legutóbb - egy hónapja vagy egy éve - abbamaradt.