Csak tetszhalál

Szervusztok, Kedveseim!

Igen, tudom, kegyetlenül eltűntem mostanában, és mélységesen szégyellem is magam, hogy így se szó-se beszéd magatokra hagytalak. De szokás szerint van mentségem :)
Az elmúlt pár hetem-hónapom hihetetlenül, elképzelhetetlenül, felfoghatatlanul zsúfolt volt. Már a karácsonyi készülődés is eléggé felpörgette az életemet a munkáim mellett, de az semmi volt a januárhoz képest, ekkor ugyanis még szesszióztam is amellett, hogy nagyjából az összes projektet és a hozzájuk kötődő pályázatokat mostanában kellett leadni. Viszont ami jó hír, hogy az elmúlt bő fél év munkája kezd beérni lassan, és talán a ködös jövő is tisztulni fog hamarost :)

Mese sajttal, sonkával

Hát, azt igazán nem mondhatom, hogy nem voltak mozgalmas napjaink. De legalább az estéink hoztak néhány nyugodt pillanatot - már amikor egy országban voltunk.

Házinők napja

A múlt hónapban mindenféle leárazások meg akciók voltak, úgyhogy mint jó háziasszony, alaposan feltöltöttem a fagyasztónkat (és itt jött el az a pont, amikor nagy, hajlongós hálákat kell adnunk kedves Szüléimnek, hogy elcserélték a Nagymamám újabb hűtőjét a mi régi hűtőnkre - kétszer annyi cuccot tudok fagyasztani azóta, úgyhogy öröm van és bódottság). 

Esküdözünk össze-vissza

A férjem ma délután esküdött. És nem velem. Ott voltam, láttam, végignéztem az egészet. Képzeljétek el: Férj megesküdött Magyarországgal.