Házinők napja

A múlt hónapban mindenféle leárazások meg akciók voltak, úgyhogy mint jó háziasszony, alaposan feltöltöttem a fagyasztónkat (és itt jött el az a pont, amikor nagy, hajlongós hálákat kell adnunk kedves Szüléimnek, hogy elcserélték a Nagymamám újabb hűtőjét a mi régi hűtőnkre - kétszer annyi cuccot tudok fagyasztani azóta, úgyhogy öröm van és bódottság). 

Még mindig bajban vagyok, ha pölö három emberre kell főzzek, mert ugye minden kétszemélyes adagokba van porciózva, de legalább mosolyogva tudok nekifogni a vacsorakészítésnek, ha az én egyetlen uracskám épp csirkecombra, rántott húsra, húsos pitére vagy éppen halfilére vágyakozik. 
  *Itt jegyzem meg csendben, hogy a fagyasztás előtti porciózást mindenkinek javaslom (írtam volna, hogy melegen ajánlom, de hát ugye fagyasztásról van szó...). Ha tálcán vesztek darált húst, combot, vagy másegyéb fagyasztható husit, mindig bontsátok ki, és csomagoljátok újra, beosztva akkora adagokra, amekkorát megesztek egyszerre. Egyrészt több helyetek marad, lévén hogy a tálca nem foglal plusz teret, másrészt nem kell sem óriás adagot kiengedni és aztán napokig ugyanazt enni, sem pedig az összefagyott cuccot feszegetni, hogy az aktuálisan szükséges mennyiséghez jussatok. Ha pedig több embert láttok vendégül, még mindig ki lehet engedni több kis csomagocskát ;)*
Miután ilyen szépen betáraztam, a múlt vasárnap előhalásztam egy adag sertéslapockát, betettem a házi kiolvasztóba és elkezdtem ötletelni, hogy mégis mit csináljak belőle. Mivel a rakott hosszúhús után mind az egyben sütjük-szeleteljük módi birizgálta a fantáziámat, ez lett belőle.

Egyben sült sertéslapocka, mellette párolt hagymával, szalonnával, római tálban sütve

Hozzávalók: ~250 g kicsontozott sertéslapocka, 2 ökölnyi fej hagyma, egy fej fokhagyma, szalonna, só, bors

Azzal kezdődik, hogy a római tálat beáztatjuk, ugye. Ameddig a tál ázik, a szalonnát felkockázom, a húst leöblítem és megszárítgatom, majd alaposan átkenem szalonnával, és bedörzsölöm sóval meg borssal, hogy kéreg legyen rajta. A hagymákat felkarikázom, a fokhagymagerezdeket  megpucolom.
A beáztatott római tál alját megszórom szalonnakockával, kirakom hagymakarikával meg fokhagymagerezdekkel, majd erre teszem rá a húst. A tetejét beborítom a maradék hagymával-szalonnával. Ráteszem a fedőt, és hideg sütőbe teszem, majd a begyújtástól számított 20 perc után leveszem a fedőt és visszatéve bő negyed órát sütöm még, hogy szép színe is legyen.

Mikor nekiálltunk fotózni, kiderült, hogy minden fotóapparát minden akkuja a teljes kimerültség szélén áll, ezért csak a husit sikerült úgy-ahogy elcsípni, a hagymát nem - de talán el tudjátok képzelni, hogy néz ki egy adag párolt hagyma :)

Mivel úgy amúgy fáradtak voltunk, és azelőtt való nap zabáltuk fel a maradék gálfalvi krumplit, így vásároltuk a köretet: két adag szalmakrumplit a Bigből. Nem volt rossz, de most szólok: kicsi adagot adnak sok pénzért, úgyhogy ha ilyen helyzetbe kerültök, inkább a Kaufland grilljéből vegyetek köretet.

-----------------------------------------------------------------------------------------

Bár a recepthez most semmi köze, azért természetesen kívánok minden kedves hölgyolvasónak

NAGYON BOLDOG NŐNAPOT, 

Apósnak pedig még boldogabb névnapot ;)

(És amúgy tudjátok, hogy ez már a 150. bejegyzés?)

UPDATE: kattint, hallgat ;)