Mer' azér' kreatívkodunk is ám

Az igazság az, hogy nem sok minden történik velünk mostanság. Férj reggel elmegy dolgozni, este hazajön, én rendezgetek itthon, meg sorozatokat nézek. Meg persze lesem, hogy kaptam-e ímélt, de nem nagyon kapok, pedig sok helyről várom... És várom, hogy süssön már a nap, mert így nem nőnek a tulipánjaim. 

Szóval elég lapos időket élünk, emiatt pedig nehéz belefognom bármibe is... Tudom, hogy nonszensz, de így, hogy semmi dolgom, semmire sem jut időm. És panaszkodtam már, hogy nem történik semmi?
Egy valami viszont pozitívum ebben a lelombozó időben, mégpedig hogy az agyam nagyon lelkesen dob fel jobbnál jobb ötleteket. Mint ez a mostani.
Történt ugyanis, hogy mióta itthon ülök, bőven van időm elmászkálni bevásárolni, és nem kényszerülünk arra, hogy egy szuperben vegyek meg mindent időhiány miatt. Így rászoktam arra, hogy hetenként-kéthetenként elballagjak egy közeli borkimérésbe, és vegyek két liter félszáraz bort, egy liter vöröset, ami nagyon fincsi, meg egy liter fehéret, ami még fincsibb, már ha lehet ezt fokozni. Ugyanígy rákaptunk arra is, hogy a Kerfúr melletti vastehénből vegyük a tejet (legalábbis amikor többet fogyasztunk a kávéba töltött mennyiségnél, mert azért lelkesen savanyodik ám). Ezekhez persze flakon kell, amiket egyszer megvettünk, aztán szépen újratöltögetjük. A folyamatos használathoz rezerva-üvegek is kellenek, azokat pedig valahol el kell tárolni, és az előszoba földje nem a legjobb ötlet. Már csak azért sem, mert ott a szelektívbe való flakonok gyűlnek, és véletlenül még eldobnánk ezeket is.
Na de szerencsére így, télen aránylag sok konzerv-zöldséget fogyasztottunk, és persze én még akkor is nagyon nehezen dobok ki ilyen jól felhasználható cuccokat, ha alapvetően is kevés hely van a lakásomban (ami egy 28-as garzonban nem csoda). Így elég sok konzervdoboz várakozott a szebb jövőre, ami eredetileg mécsestartó lett volna az erkélyen, de ez most sürgetősebb volt, úgyhogy a mécsestartó-ötlet még várakozik egy kicsit (abban úgyis gyakorlata van, már egy bő éve tervezem). A konzervekből flakontartó lett, itthon meg öröm és bódottság. És csak 5 konzervdoboz, borítópapír, papírragasztó stift, fekete vastag cérna, ragasztószalag, harapófogó (vagy csípőfogó? soha nem fogom megjegyezni, melyik melyik...) és konzervnyitó kellett hozzá.

Először is leszedtem a konzervek papírját, aztán kivágtam a konzervek alját, mert csak a hengerre volt szükségem.

Aztán mindegyik konzervbe belemértem a flakonokat - az egyiknél a henger egyik végén befért a flakon, de a másik felén nem fért ki, így pedig túlságosan előrelógott volna. Ezért a konzervnyitóval levágtam a peremet is, majd a fogóval egyenesre hajlítottam a széleket.

Ezután mindegyik konzervhez hozzámértem a borítópapírt - én egy régi, zöld kockás papírt választottam. Papírragasztóval rögzítettem egy sávot, a többit simán rátekertem, majd a végén ráhagytam kb 2-3 centit, ismét átkentem papírragasztóval, és rásimítottam a plusz felületet.

A legalsónak szánt konzervet mindkét végén körbetekertem vastag cérnával és áthajtottam egymáson a két szálat, majd rögzítettem egy darab ragasztószalaggal.

A következő konzervet szintén ragasztószalaggal rögzítettem, amíg átkötöttem a cérnával.

A legfelső konzervnél bogot kötöttem a cérnára, aztán összebogoztam a két szálat, és ennél fogva felakasztottam.

Én rajtahagytam a cellux rögzítéseket, de azokat le is lehet venni, csak akkor számítsatok rá, hogy egy kicsit meg fog ereszkedni a tartó - ez nálunk nem férne el, így is centizve pászítottam be a hűtő és a fal közé.

Beletettem a váltóflakonokat, és kész is volt :)