De hát fél kézzel nehéz biciklikormányt tartani, meg papírzsebkendőt sem tudnék annyit magammal vinni, amennyire most szükségem lenne. Szerencsére Férj nem betegedett meg, mert azért két taknyos egy háztartásban kicsit sok lenne. Mondjuk az is igaz, hogy Férj nem találkozott Unokahúg nr 1-el, ami a cukiságadagja szempontjából káros, de egészségügyileg úgy tűnik, most kifizetődőbb volt. (Amúgy mit gondoltok, miért van az, hogy a gyerekek által összeszedett betegségek legnagyobb része végigsöpör a körülöttük sertepertélő felnőtteken is, holott nekik jobb kellene legyen az immunrendszerük? Férj aszonta erre, hogy szerinte a fiatal szervezet "megfiatalítja", erősebbé teszi a bacikat is :P)
A taknyolódáson meg a nyilvánvaló kézproblémákon kívül (amik javulnak, lassacskán, de hogy hogy tud valami ilyen eszeveszettül viszketni...) van még egy nagy bajom: hiányzik a főzőcskézés. Ez vicces, mert simán el tudok képzelni mondjuk egy kéthetes vakációt, amíg nem főzök semmit - bár az is igaz, hogy akkor viszont nagy valószínűséggel vendéglőben étkeznénk, tehát az ínyenc-felem ki lenne elégítve. Lehet, hogy nem is főzés hiányzik, hanem a különleges kaják? (És itt jegyezném meg, hogy az az egyik legjobb dolog abban, ha rád marad a főzés egy háztartásban, hogy az esetek legnagyobb többségében azt esztek, amihez neked kedved van. Ha elég jól főzöl, akkor másnak is kedvence lesz, amit magadnak főztél.)
Ez a kis finomság, amit most mutatok meg nektek, talán olyan két hete készült, és becsszó tervben volt egy nagy halomban is lefényképezni a lángoskákat, de mire odakerültünk volna - elfogyott. Elég ez meggyőzésnek arról, hogy milyen fincsi volt, vagy még áradozzak róla?
Káposztás lángos már szerepelt a blogon, de az igazából káposztás bucinak nevezendő, lángostésztából (át is nevezem gyorsan, mielőtt belinkelném :) ). A káposztás lángos, az igazi, az ez, amit most mutatok :)
Káposztás lángos
Hozzávalók: 500 g liszt, 3 dkg élesztő/1,5 csomag szárazélesztő, ~300 g káposzta (dinsztelés után mérve), só, bors, ha friss élesztőt használunk, akkor langyos tej és cukor a futtatáshoz, víz, tejföl, sajt
A káposztát legyalulom (igen biza, mivel Férj egy csodás multifunkci gyaluval lepett meg a szülinapomon :D), és megpárolom. A tésztát a szokott módon összeállítom. Idáig pont úgy készül, mint a káposztás buckó, úgyhogy nem fárasztom fájó kezem, helyette csak belinkelem azt a receptet. Amiben viszont eltér a két recept, hogy
a) nem pirítom meg a káposztát, csak főzöm, mert a lángosban pont eléggé meg fog sülni,
b) a leszűrt káposztát a lángostésztába gyúrom, alaposan beledolgozva, hogy a végén egy szép, fényes, rugalmas tésztát kapjak.
Ezután mint az a lángosoknál szokás, megkelesztem, aztán kiszaggatom (egy közepes hógolyónyi adagból lesz egy normál méretű lángoska), kinyújtom-húzogatom és egy kicsit újrakelesztem. Forró olajban pár perc alatt kisütöm, aztán mehet rá tejföl, sajt, fokhagymás szósz, vagy bármi, ami megnyeri a tetszéseteket. Vigyázat, nagyon eteti magát, és bár tápanyagszükségleti szempontból kettő bőven elég lenne, gyakorlatilag a negyedik vége fele kezdesz el azon gondolkodni, hogy talán most már elég volt, de azért még megeszel egy felet.
És képzeljétek el, hogy este bedagasztjátok, reggel kisütitek, piknikkosárba csomagoljátok és egy kényelmes túra után az erdő lágy ölén elfogyasztjátok a saját készítésű lángoskákat... nem idillikus?
Amúgy pedig köszönöm Limarának, hogy eszembe juttatta, milyen finom lehet egy káposztás... bármi :)
Ti pediglen, akik még a képernyők előtt ültök, ahelyett, hogy eszeveszetten rohannátok a konyhába káposztás lángost sütni; szóval ha már itt maradtatok, akkor nézzetek át a keddi bejegyzésre, mert annyira már javult a kezem, hogy oda is megbuheráljak három képecskét ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése