2014. március 18., kedd

Mijaza tavaszi fáradtság?

Hát az, amikor nincs semmi okod fáradtnak lenni, mégis az vagy. Ismerős?



Én mondjuk most annyira nem érzem (mert én Béres cseppet szedek, ugye, mint Rómeó), de azért valljuk be: nagy pofátlanság lenne a semmittevésben tavaszi fáradtságról panaszkodni. (Na és persze az sem igaz, hogy semmit teszek, mert készülnek ügyes cuccok már Húsvétra, meg tanulgatom a Varrógép csínját-bínját, meg alkalmanként mosogatok és takarítok is :P) De példul az uramon látszik, hogy még nem sütött eleget a napocska, meg nagyobbSógor is elég kómásan jött ma biciklikereket foltozni (bár az nem biztos, hogy őt a tavasz fárasztotta le, én adnék egy kis esélyt Unokahúgnak is :P )
De bármi is okozza a pilledtségünket, eléggé hatásos ahhoz, hogy mára a két muszáj-megcsinálni kajából az egyszerűbbiknek álltam neki. Sajnos nem volt annyi az egyik szükséges alapanyagból, hogy megfelelő mennyiséget tudjak hozzátenni a másik szükséges alapanyagból, de azért így is jó volt. És kiegészítésképp ettünk utána egy karéj tejfölös kenyeret.

Spagettivel tűzdelt virsli

Szükséges: virsli, spagetti. Nyilván lehet még turbózni sajttal, szósszal, ketchuppal, de így magában is működik. Mennyiség pedig... Sok :) (Nekem most hat virslim maradt a szülinapos vacsi után, de el tudnák képzelni 12-14 virslit is, az is elfogyna.)


Szóval a virsliket három darabba vágtam, aztán mindegyik virslidarabot hosszában teletűzdeltem spagettivel. Forró sós vízbe eresztettem, és megfőztem.
Nyilván a virslik fele kihasadt, mert azért annyira nem jó márka a Kerfúr, de így is fincsi és csodás és mosolykeltő volt. Még mosolykeltőbb lett volna, ha spagettilábú virslipolipokat gyártok, de most nem éreztem magamban az erőt (Erőt :P), hogy kitaláljam/megkeressem, hogy hogy lehetne megoldani. Bár így most jobban belegondolva annyit kellene tenni, hogy a virsliket csak kettévágom, nem háromba, a spagettiket pedig nem hosszában tűzdelem a virslibe, hanem a vágott aljnál vízszintesen. Így amikor megfőtt, lengedeztetheti a hosszú karjait a tányéron :)


Persze ne higgyétek, hogy én vagyok olyan okos, hogy ezt kitaláltam - már talán több éve is van, hogy láttam valahol, aztán itt-ott újra felbukkant, és egyre inkább befészkelte magát a fejembe. Így sajnos nem is tudom, hogy kitől loptam az ötletet, de így is hálásan köszönöm neki (és nyilván igyekezni fogok megkeresni a látott forrásokat, csak nem most, mert késő este van).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése