Hát az, amikor nincs semmi okod fáradtnak lenni, mégis az vagy. Ismerős?
Én mondjuk most annyira nem érzem (mert én Béres cseppet szedek, ugye, mint Rómeó), de azért valljuk be: nagy pofátlanság lenne a semmittevésben tavaszi fáradtságról panaszkodni. (Na és persze az sem igaz, hogy semmit teszek, mert készülnek ügyes cuccok már Húsvétra, meg tanulgatom a Varrógép csínját-bínját, meg alkalmanként mosogatok és takarítok is :P) De példul az uramon látszik, hogy még nem sütött eleget a napocska, meg nagyobbSógor is elég kómásan jött ma biciklikereket foltozni (bár az nem biztos, hogy őt a tavasz fárasztotta le, én adnék egy kis esélyt Unokahúgnak is :P )
De bármi is okozza a pilledtségünket, eléggé hatásos ahhoz, hogy mára a két muszáj-megcsinálni kajából az egyszerűbbiknek álltam neki. Sajnos nem volt annyi az egyik szükséges alapanyagból, hogy megfelelő mennyiséget tudjak hozzátenni a másik szükséges alapanyagból, de azért így is jó volt. És kiegészítésképp ettünk utána egy karéj tejfölös kenyeret.
Spagettivel tűzdelt virsli
Szükséges: virsli, spagetti. Nyilván lehet még turbózni sajttal, szósszal, ketchuppal, de így magában is működik. Mennyiség pedig... Sok :) (Nekem most hat virslim maradt a szülinapos vacsi után, de el tudnák képzelni 12-14 virslit is, az is elfogyna.)
Szóval a virsliket három darabba vágtam, aztán mindegyik virslidarabot hosszában teletűzdeltem spagettivel. Forró sós vízbe eresztettem, és megfőztem.
Nyilván a virslik fele kihasadt, mert azért annyira nem jó márka a Kerfúr, de így is fincsi és csodás és mosolykeltő volt. Még mosolykeltőbb lett volna, ha spagettilábú virslipolipokat gyártok, de most nem éreztem magamban az erőt (Erőt :P), hogy kitaláljam/megkeressem, hogy hogy lehetne megoldani. Bár így most jobban belegondolva annyit kellene tenni, hogy a virsliket csak kettévágom, nem háromba, a spagettiket pedig nem hosszában tűzdelem a virslibe, hanem a vágott aljnál vízszintesen. Így amikor megfőtt, lengedeztetheti a hosszú karjait a tányéron :)
Persze ne higgyétek, hogy én vagyok olyan okos, hogy ezt kitaláltam - már talán több éve is van, hogy láttam valahol, aztán itt-ott újra felbukkant, és egyre inkább befészkelte magát a fejembe. Így sajnos nem is tudom, hogy kitől loptam az ötletet, de így is hálásan köszönöm neki (és nyilván igyekezni fogok megkeresni a látott forrásokat, csak nem most, mert késő este van).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése