Na persze nem csak ez változott az utóbbi hónapokban, pláne az utóbbi pár hétben, de ennyire sok mindenről nem is tudok hirtelen beszámolni, főleg nem pár hónap kihagyás után, szóval maradjunk csak a költözésnél.
Valamikor még év elején jelezte kedves volt tulajunk, hogy lassan ideje lenne beváltani szinte hároméves ígéretünket, és elhúzni végre a lakásából. Persze nekiálltunk mi már akkor is lakást keresni, de kismillió teendőnk mellett ez egy "futottak még" projekt maradt kvázi az utolsó pillanatig. Visszatekintve nem is bánom annyira - ha a zippelt lakásunkat hosszú időn keresztül kellett volna kipakolnom, akkor valószínűleg beleőszültem volna a válogatásba, hogy mi megy és mi ... megy a kukába. Így, hogy csak két (2) darab napom volt kipakolásra, nagyon gyors döntéseket kellett hoznom, ezért az igazán fontos dolgokon kívül nem nagyon került be más a dobozokba, zsákokba, és bármilyen megpakolható cuccba - még ha drága költöztetős barátaink nem is feltétlenül gondolják így :P (Az első nap jellegzetes mozzanata az volt, amikor - egy fél napi pakolás és a blokkfolyosó szinte teljes eltorlaszolása után A. és G. bejöttek, és megkérdezték, hogy költözünk-e egyáltalán, mert semmi nem látszik a lakáson; a második napé pedig... nos, ritkán látok autókat (és egy buszt!) hatvannal keresztülhajtani egy kenyérpirítón, amiről igazából az akció után csak kizárásos alapon tudtuk megállapítani, hogy kenyérpirító volt-e előző életében.)
Egyszóval két nap alatt cuccoltunk össze és hordtunk át (köszi A., G. és persze Mamut), és a hatvanmillió kis cuccunkat szinte két nap alatt cuccoltuk ki az új helyen - azt a maradék tíz százalékot (plusz a könyvek) meg azóta is pakolgatjuk. De most, amikor ezeket a sorokat írom - már a berendezett íróasztalomnál, bár ezt hamarosan váltani fogom - immár lassan egy napja a könyveink is a helyükön vannak, ha lehet, még otthonosabbá téve kis lakásocskánkat.
És hát persze konyha is van a zújlakásban (mily meglepő), és most, hogy már net is lett valahogy, be is számolhatok az új szárnypróbálgatásaimról. (Tudtátok amúgy, hogy egy költözéssel szinte újra kell tanulni főzni, mert teljesen másképp működik az aragáz? Boldog elektromossütő-tulajdonosok most maradjanak nagyon-nagyon csendben...)
A mai kaja nem a legeslegelső, amit itt készítettem, lehet, hogy azt is megosztom majd valamikor, de az inkább szárnypróbálgatás volt, míg ez igazi főzés :)
Barbeque báránycomb rusztikus sültkrumplival, endíviás tzatzikivel
Hozzávalók: egy csinos kis báránycomb, 1 dl barbeque-szósz, 1/2 kg krumpli, 4-5 szép uborka, 200 g görög joghurt, 1 endívia, só, bors, olívaolaj, bazsalikomos olaj és fokhagymás olaj
Kezdésnek azt azért kell tudni, hogy annyira nem vagyok oda a bárányhúsért, bár a fiatal bárány jól elkészítve valóban finom tud lenni. Azért
Közben a krumplit lemostam, megpucoltam, feldaraboltam, sütőpapíros tepsibe tettem, átfújkáltam bazsalikomos olajjal (és még egyszer köszi), sóztam-borsoztam és szintén a sütőbe toltam. Amíg a comb és a krumpli boldogan pirulgattak, lereszeltem az uborkát, megsóztam, tíz perc után kifacsartam, összekevertem a görög joghurttal és a felaprított endíviával, és a hűtőbe tettem további felhasználásig.
A vacsora mellé jófajta vörösbort ittunk (köszi, G.), és előtte koccintottunk a Férj születésnapjára kapott Napóleon-konyakkal (köszi, Apa), amit bár arra tettünk félre, hogy majd a házba való beköltözéskor bontunk meg, de nem biztos, hogy van további száz évünk érlelgetni egy konyakot, és különben is, a költözés az költözés.
Jó étvágyat :)
Elkészítési idő: cirka két óra, meg persze a pácolás napja(i)
UPDATE: idekattolva lehet meghallgatni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése