Óda a főzéshez

Tudtátok, hogy ha minden posztomat béfejeztem volna, a múltkori bejegyzés pont a háromszázadik lett volna? Nem tudtátok, persze hogy nem tudtátok, mikor én sem tudtam. Meg ugye ti a félbe-szerbe maradt piszkozat-posztokról nem is tudtok, sem a ritka szabad pillanatokban előre megírt anyagokról, sem a százmillió cetliről, amit a főzések után hónapokkal próbálok összepászítani az ezermillió fotóval s az emlékekkel, hogy mit is csináltam úgy s mit másképp, mint az a cetlin szerepel... De jól is van ez így, ti csak lássátok a szuper kajákat, inspirálódjatok a könnyednek tűnő receptekből, s higgyétek el, hogy a főzés csak jól sikerülhet, s hogy a fotókon látható minden elem pont úgy volt tervezve és tökéletes. Ja, hogy ezt már ezzel a felvezetővel elrontottam? Upsz, bocsánat.

Desszertidő

Ahogy a múltkor is említettem, nem zabáltuk ám fel egyetlenegy kajához PL tsodás áfonyalekvárkát, futotta belőle egy kis desszertre is. Mint tudjátok, én fényévenként (igen, tudom, hogy az távolság, de haggyuk most...) egyszer ha desszertet csinálok, de az az érzésem, hogy gyakrabban kellene ilyesmit elkövetnem, mert ez a mostani is fényesre sikerült :D Jó na, inkább frissítően savanykás lett, nem annyira édes, de azért finom volt, igazán ;)

Újra itt van a nagy csapat :)

Hmm...  nem is tűntem el nagyon :) De most újult erővel visszatérek - legalább egy kis időre - és elmesélem, mi történt velünk mostanában.