Jöttök egy morzsára?

Nemrégiben (mondjuk volt az már vagy fél éve) meg lettem szólva, hogy kevés a süti a blogon. Nosza, javítsunk ezen egy kicsit.

Édes élet

Nagy kitolása az az életnek, hogy amikor a legjobb minőségünkben élhetnénk – fiatalok vagyunk, egészségesek, Hadházi után szabadon: még a fejünk is újranő –, akkor igazából még semmi, de semmi fogalmunk sincs az értékéről. És arról, hogy mennyire fogunk rettegni érte, ha majd egyszer veszélybe kerül.

Menü A-tól Z-ig, avagy a láthatatlan munka dícsérete

Az előző részek tartalmából: együttműködős előétel, lélegzetelállító leves, fenomenális főétel. Jöhet a desszert? Hajrá ;)

Granola, kétszer

 Mondtam már, hogy szeretek főzni? 

A világ egyik legcsodásabb dolga az, ahogy a friss, nyers, zamatos alapanyagok szépen lassan összeérnek a fazékban, ahogy a jó dolgokból valami még jobb lesz, és a fazék fölött finoman fodrozódó illatfelhő jótékonyan elbódítja az érzékeket. (Most is jár a pacsi annak, aki felismerte a parafrazációt ;) ) Egyszerű, könnyű öröm, tiszta és ártatlan boldogság. Még akkor is, ha egy sor újratervezéssel kezdődik.

Desszertidő

Ahogy a múltkor is említettem, nem zabáltuk ám fel egyetlenegy kajához PL tsodás áfonyalekvárkát, futotta belőle egy kis desszertre is. Mint tudjátok, én fényévenként (igen, tudom, hogy az távolság, de haggyuk most...) egyszer ha desszertet csinálok, de az az érzésem, hogy gyakrabban kellene ilyesmit elkövetnem, mert ez a mostani is fényesre sikerült :D Jó na, inkább frissítően savanykás lett, nem annyira édes, de azért finom volt, igazán ;)

3. Év

És akkor a szilveszteri menü utolsó pontja, a jelenlegi nagyonkedvenc desszertem :)

Azt azért elöljáróban elmondanám, hogy nem véletlenül kerültek ezek a kaják a szilveszteri menübe. Úgy szerettem volna összeállítani a menüsort, hogy lakjunk is jól, de azért ne csömöröljünk meg a végére a rengeteg kajától. Ezért igyekeztem arra is, hogy minél később kerül terítékre egy-egy étel, annál könnyedebb legyen. És a terv nagyszerűen bevált, jól is laktunk, de nem teltünk el, és tudtuk élvezni az ízeket. Mert oké, hogy azért eszünk, hogy életben maradjunk, de ha már tehetjük, jobb kiélvezni is azokat a falatokat - még a legutolsókat is :)

Poharas túrókrém naranccsal, babapiskótával

Hozzávalók: 360 g tehéntúró, 1 dl joghurt, 2 narancs, 5 g narancshéjreszelék, 8 babapiskóta, 3 ek barna cukor, 2 csomag vaníliás cukor

A túrót kikevertem a cukrokkal és a joghurttal, majd - mivel nagyon darabos volt - botmixerrel egyneműsítettem. A narancsokat megpucol(tat)tam, és kisujjbegynyi kockákra vágtam, ugyanígy feltördeltem a piskótákat is. A hozzávalókat két szép pohárban rétegezve elosztottam, majd a tetejét megszórtam egy kevés csokireszelékkel (amit Férj nemes egyszerűséggel csak egérkakának nevezett, mikor a boltban kerestük). Vagy négy órára a hűtőbe tettem, összeérni.

Újra itt van a nagy csapat :)

Hmm...  nem is tűntem el nagyon :) De most újult erővel visszatérek - legalább egy kis időre - és elmesélem, mi történt velünk mostanában.

Utak között

Az elmúlt hetek-hónapok, mint azt már többször említettem, eléggé pörgősen teltek, és ha jól utánaszámolok, szinte többet voltam külföldön, mint az országban, és biztosan többet más városban, mint Kolozsváron. Ez persze azt is jelentette, hogy Férj jóval többet kényszerült mirelit-kaját enni, mint rendeset. Azért nem kell megijedni: a mirelit-pizzát is én készítettem :) (És nem, a képen szereplő étel NEM mirelit-pizza.)

A recept, ami beutazta a Kárpát-medencét

(és szó szerint, mert végig nálam volt a cetli...)
Szóval úgy történt a dolog, hogy én tiszta ügyesen megírtam ezt a bejegyzést, aztán hipp-hopp, jött egy netszünet, és az egész elszállt a 'csába. Tudom, tudom, ez már két hete volt, és nem, valóban nem tartott két hetet a netszünet. Egy sor beszámoló következik.

Az egyes számú bizonyíték arra,

hogy nekem sem sikerül minden úgy, ahogyan elterveztem. Igaz viszont, hogy a látványra kissé ijesztő zombinyulak ízre nagyon fincsik lettek.

és még a nyelvét is nyújtja a kis szemtelen :P

lettem én - meglepetés

Tegnaphoz huszonnégy éve kegyetlenül bőgtem, és valamikor akkoriban kóstoltam életem addigi legjobb kajáját. Most meg én  készítettem teljes és gazdag menüsort, 

A csoki jó, a csoki finom...

... főleg, ha étcsoki az illető. És még inkább, ha sütemény formájában fal belőle az ember.
Miután a félresikerült vásárláson nagytáblás olvasztani való csokit nem találtam, de egy cukker piteformát igen, mentem még egy kört a környező üzletekben. És lám, a Kerfúrban minden ott sorakozott szépen a polcokon, olyasmik, amikre már nem is számítottam. Így mászott bele a kosárba egy fél kiló mandula, meg ugyanennyi mazsola, meg egy 100 g-s tiszta, cukrozatlan kakaópor. És bár az ötlet eleve megvolt, azért így újult lelkesedéssel vetettem bele magam a sütigyártásba.

Keksz karácsonyra

Ha az ember lánya szerencsés, akkor talál darált mandulát. Ha még szerencsésebb, akkor talált olyan Férjet magának, aki egy kis keksz reményében boldogan aprítja a szemes mandulát, ha már az aprítógép nem akarja megdolgozni a magocskákat. És megsúgom nektek, hogy a nagyobban maradt manduladarabokkal csak finomabb lesz a keksz :)

Szilvaízes pitécske

A karácsonyi menühöz járultam hozzá - egy nagy adag hajtovány mellett - ezzel a pitécskével. Gondolom, sokat nem kell rajta magyarázni, úgy készül, mint az áfonyás pite, csak most nem egy nagy, hanem sok kicsi lett belőle. A szilvalekvárt amúgy egy picike citromlével hígítottam, más nem került bele és még porcukrozni sem jutott időm :)A tetejére karácsonyi kiszúróval vágtam a fenyőket és harangocskákat; csillag is lett volna, de olyan formám akkor még nem volt :)

Áldott ünnepet! :)

Az első kevert süti - és a századik bejegyzés :)

Csütörtökön  - amikor a hajtovány is készült - kedves Aletta barátnénkkal forraltboroztunk egyet (no meg hennáztunk, nagyon szép lett a hajam :D ) és a bor aljából maradt egy kicsi, pont annyi, hogy már nem volt mit meginni rajta, de ahhoz sok, hogy kilöttyintsük. Lett belőle sütemény.

Kalendárium

Még mindig dekoráció, de most már azért kezdek visszatérni az alapokhoz - ebben a bejegyzésben már lesz recept is :)

Adventkalendárium csokis keksszel

Hozzávalók - egy nagy adag (kb 50 db) kekszhez: 500 g liszt, 2 tojás, 250 g sütőmargarin vagy vaj, 70 g porcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 70 g kakaó (instant; ha étkezési kakaót használtok, akkor több cukor kell), kb 70 g reszelt vagy aprított étcsoki, citromhéj-reszelék
- a kalendáriumhoz: kreativitás és szeretet :)

Édesemnek édesen

A hűtő átmeneti lebetegedése arra is jó volt, hogy a régóta halasztgatott majd-megcsináljuk-kaják most hirtelen muszáj-megcsinálni-kajákká léptek elő. Ez is ilyen :)

Gasztroajándék kettes szám, és még mindig születésnap

Ez volt az egyetlen születésnapi ételféle, amiről nem tudtak jóanyámék - szóval ez volt az igazi meglepetés :)

Szilvás muffin mogyorókrémes töltettel

No, ez megint olyan kedvemre való recept, tudniillik ez a muffin pont olyan, mint a nektarinos-pudingos muffin, csak éppen más :) Vagyis magyarabbul annyi a különbség, hogy ebben a muffinban a nektarin helyén finom, lédús szilva, a vaníliapuding helyén pedig mogyorókrém (hogy az itthoniak is értsék: finetti :p) figyelget - bár javaslom, hogy akinek ideje van, inkább főzzön hozzá egy csokipudingot, eredetibb lesz tőle :)

Falatozzatok vígan belőle :)

Születésnap duplázva

Egyetlen Főkóstolómnak és kedves édesapjának egy napon van a születésnapja, és idén végre sikerült közösen lejutnunk Hozzájuk. Ajándéknak többek között egy nagy adag muffin érkezett.

Eperlekváros muffin

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 1 csomag sütőpor, 1 tk szódabikarbóna, 1 tk fahéj, 1 tk narancshéjreszelék, 2 tojás, 10 dkg cukor, 5 dkg vaníliás cukor, 1,6 dl olaj, 6 dl tejföl, 20 dkg eperlekvár, kakaó

A muffinok királynője :)

Bár nem sok muffint készítettem eddig (az az igazság, hogy a muffinban csak a relatív egyszerűsége fogott meg), de ez a tegnapi felkerült az örök első helyre. Az ötlet a gyümölcsös standnál indult, egy kilónyi nektarinnal, majd fokozódott megmagyarázhatatlan késztetésemmel valami krémes dolog után... Ötleteltem, utánanéztem, hogy hogy lehet megcsinálni azokat az ötleteket és... íme :)

Sajnos nem látszik elég szépen, hogy milyen bársonyos-puha a pudingocska a közepén :)