2014. május 27., kedd

A recept, ami beutazta a Kárpát-medencét

(és szó szerint, mert végig nálam volt a cetli...)
Szóval úgy történt a dolog, hogy én tiszta ügyesen megírtam ezt a bejegyzést, aztán hipp-hopp, jött egy netszünet, és az egész elszállt a 'csába. Tudom, tudom, ez már két hete volt, és nem, valóban nem tartott két hetet a netszünet. Egy sor beszámoló következik.



Azt már elregéltem, hogy hogy készültem elő a lendvai útra. Onnan haza is értem szerencsésen, megpakolva egy csomó élménnyel, meg könyvvel, meg énekkel:) Utána azonban nagyon felpörögtek a dolgok, ha nem pályázatot írtam, akkor támogatókkal leveleztem, ha nem támogatókkal leveleztem, akkor megbeszélésekre jártam. Így egyre torlódtak a munkáim, egyre több mindent kellett volna elvégezni tegnapelőttre, és emiatt elmaradtak azok a dolgok, amik nagyon a szívem csücskében ültek ugyan, de hivatalosan nem voltak fontosak.
De aztán most hétvégén elugrottunk egyet Dunaszerdahelyre, ha lehet, még többet építettünk a kapcsolatokon (ha nem is mindig hivatalosan) és még kevesebbet aludtunk, mint két hete, és igaz, hogy a tegnapi nap még felmosórongynak sem lettem volna jó, de amúgy annyira feltöltődtem lelkesedéssel, hogy ma ripsz-ropsz elintéztem minden feltorlódott munkát, és még a blogra is maradt időm. (Mondjuk, lehet, hogy ebben közrejátszik az is, hogy mosni pölö nem tudtam, mert elromlott a mosógépünk, és mosogatni sem, mert nem volt víz...) Így végre megmutathatom azt a csudás sütireceptet, amit már többeknek ígértem, a Kárpát-medence több szegletében. Vigyázat, a sütiéhség felébresztésére alkalmas sorok következnek!

Áfonyás-rebarbarás lepény

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 7 dkg cukor/porcukor, 7 dkg vaj, 1 csomag sütőpor, 1 dl hideg víz, 30 dkg áfonya, 5-6 szép szál rebarbara, 20 dl főzőtejszín, 2 ek méz, 1 púpos ek keményítő, fahéj

A lisztből, cukorból, vajból a sütőporral és a vízzel lágy tésztát gyúrok, és egy órára hűtőbe teszem. A rebarbarát megpucolom és ujjbegynyi darabokra vágom, az áfonyát megmosom és lecsepegtetem. A tejszínhez keverem a mézet és a keményítőt, és ízesítem egy kis fahéjjal.
A tésztát bő ujjnyi vastagra nyújtom, és kivajazott tepsibe simítom. A tetején eloszlatom az áfonyát és rebarbarát, kicsit bele is nyomkodom a tésztába. Végül az egésznek a tetejére öntöm a tejszínes keveréket és a tepsit a forró sütőbe tolom. Nagyjából 25 perc alatt elkészül, de kivétel után érdemes hagyni legalább langyosra hűlni, mert melegen még folyós lehet a krém a tetején.


Update: mostanra már harmadjára készült el a lepény, és határozottan ez lett a legfinomabb. Ami másként készült:
1) kifelejtettem belőle a sütőport :P Ezt aztán pótoltam amúgy, ujjbegynyi darabokra szaggattam fel a tésztát, és soronként elosztottam rajta a sütőport, majd így gyúrtam össze újra.
2) a tésztát először túl vékonyra nyújtottam, ezért kétszer összehajtogattam, és így nyújtottam újra a szükséges nagyságra. Valószínűnek tartom, hogy emiatt lett olyan csodálatosan olvadó-omló a tészta (és pirospont annak, aki tudja, milyen vers jutott eszembe az "olvadó-omló"-ról ;) ).
3) a tetejére egyrészt extra adag rebarbara került, másrészt a tejszínes szószhoz löttyintettem egy kis tejet is, amolyan szaporításképpen. Így alaposabban meg tudtam locsolgatni a tésztát.

2 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. :)) kunc-kunc :P (vajon szabad ilyen belső poénokkal fárasztani a T. olvasóközönséget? Talán. A lelkes Agymenők-nézők például szintén pontosan tudják, hogy miről beszélünk :P)

      Törlés