Mese sajttal, sonkával

Hát, azt igazán nem mondhatom, hogy nem voltak mozgalmas napjaink. De legalább az estéink hoztak néhány nyugodt pillanatot - már amikor egy országban voltunk.

Szóval az úgy történt, hogy vagy két héttel ezelőtt felhívott Édsapám, hogy lenne egy képzés társadalomfejlesztés témakörben, s érdekelne-e. Három alkalmas képzésecske lenne, az első alkalomról már lemaradtunk - most ne vesézzük ki, hogy kinek-minek a hibájából, nem idevaló sztori -, a második most lesz hétvégén, megyek-e. Meghánytuk-vetettük a kérdést Férjjel, merthogy úgy amúgy farkaslaki családlátogatás volt betervezve a hétvégére, de hát ez olyan jó lehetőség, nagyon fekszik a képzéstéma, meg hát teljesen ingyen elvisznek Lendvára meg majd Dunaszerdahelyre, lehet ismerkedni meg kapcsolatokat építeni... Szóval úgy döntöttünk, hogy én megyek képeződni, Férj pedig haza megpakolva nagy üdvözleteimmel.
Így alapjáraton kétfele kellett készülni a héten, de természetesen nem maradt ennyiben a program. (Ha így lett volna, félnék, hogy átkerültünk egy másik univerzumba, ahol normális, köznapi életet élünk.) Közben ugyanis még dolgoztam egy-két pályázaton, amiknek hétvégén volt a határideje. Meg meg kellett írnom egy tanulmányt, péntekre, de mivel pénteken gyakorlatilag egész nap utaztam, be kellett fejeznem csütörtökre. Emellett ugye még a blogposztot is meg kellett volna írnom, már elő is készítettem az anyagokat (most már tényleg a kolozsmonostori apátságról), meg be kellett volna csomagolnom - és akkor csengett a telefon, és Z. barátunk szólt bele, hogy menjek sörni. És minthogy Z. barátunkat majdnem két éve nem láttuk, lévén Brünnben lopja a napot, természetesen hagytam csapot-papot, épp csak telefonáltam Férjnek, hogy most ő is hagyja ki a plusz óráját, és rohantam le találkára. Szóval így.
Azt hiszem, gyakrabban kéne panaszkodnom, hogy nem történik velünk semmi...
Persze a hosszú mese mellé fincsi recept is jár, nem hagylak éhezni benneteket :) Ezt a fincsiséget múlt vasárnap ettük, de most is megnyalnám utána az ujjam.

Göngyölt disznóhús sajttal, sonkaburokban

Hozzávalók: 400 g disznólapocka, 4 nagy, de vékony szelet sonka, 100 g sajt, 5 ek tejföl, 1/2 dl sör, 3 ek magos mustár, só, bors, fokhagymapor, szerecsendió, rozmaring

Reggel előveszem a húst, négy vékony szeletre vágom, és egy kissé kipotyolom. A sörből és mustárból 2 kanál tejföllel pácot készítek, fűszerezem. A hússzeleteket a pácba teszem, és estig jégre rakom.
Este lereszelem a sajtot, összekeverem három kanál tejföllel, teszek hozzá egy kis szerecsendiót meg rozmaringot. A bepácolt hússzeleteket meg a sonkát előkészítem.
Egy tálra fektetem a sonkaszeletet, akkorát, amekkora majd bőven beteríti a hússzeletemet.

 A sonkára fektetek egy szelet húst, úgy, ahogy kivettem a pácból.

A hús közepére teszek egy kanálnyi sajtos szószt,

elegyengetem és formázom, hogy minél kevesebb folyjon majd ki belőlük.

A sajtra hajtom a hússzeletet, előbb az egyik,

aztán a másik oldalról is.

A sonkaszeletet körbetekerem a húson és összetűzöm.

A két kilógó oldalt beegyengetem a sonka alá, hogy jobban tartson.

Végül a becsomagolt husikat fóliával kibélelt tepsibe teszem.

A fólia legyen akkora, hogy bőven vissza lehessen hajtani a sültekre. Tíz percet sütöm fóliával, majd még vagy huszat fólia nélkül - és kész.
Vékonyra szeletelt aranykrumplit készítettem mellé, és egy kis bort ittunk hozzá... Nyami volt :)

Elkészítési idő: egy óra, viszont ne felejtkezzetek el a pácolás fél- vagy egy napjáról!

ÁPDÉT: kattintsatok, hallgassátok :)