Mivel eleve úgy szólt a terv, hogy majd ügyesen kiülünk a teraszra beszélgetni és játszani, sokan, ezért úgy számoltam, hogy oda már nem fognak kiférni a falnivalók is (csak a söröspoharak, mert az azért muszáj), úgyhogy legnagyobbrészt csak falatkákat terveztem és a kis kerek asztalkánkat pakoltam meg velük. Természetesen, mint ahogy eddig soha, most sem jött össze a büféasztal-jelleg, de én azért továbbra is lelkesen próbálkozom :)
Az egyik ételfajta, ami az asztalra került, az a kedvenc sós falatkánk volt, amit szilveszter óta szinte folyamatosan gyártok a különböző alkalmakra. A mostani annyiban különbözött az alaprecepttől, hogy kevesebb margarinom volt itthon a szükségesnél, viszont még volt zsírom, úgyhogy több zsírral készült. Hát hogy is fogalmazzam meg, nem rontotta el :)
A másik ilyen típusú étek örök kedvencem, a tortilla-chips, amit mindig, minden helyzetben képes vagyok megenni, és a legtöbbször még a hosszas olajban való pacsmagolás (=sütés) sem tud eltántorítani az elkészítésétől. És ezentúl nagy valószínűséggel ilyen csudifinom paradicsomszósz is készül majd mellé, mert ezzel az igazán tökéletes (meg sima ketchuppal, meg csípős ketchuppal, meg majonézzel, meg tartármártással, meg... ).
S ha már a paradicsomszószt megemlítettem, akkor következzen ő, meg a hozzárendelt húsgombóc :)
Húsgombóc-fasírt paradicsommártással
Hozzávalók - kb 20-22 diónyi golyóhoz: 300 g darált hús, egy kisebb fej hagyma, 1 tojás, annyi prézli, amennyit felvesz, só, bors, pirospaprika. A paradicsommártáshoz: 300 g paradicsompüré (házi, anyutól, szeretettel), 2 ek liszt, 3 ek olaj, pirospaprika, bors, 1 ek tejföl, cukor.
A darált húshoz adtam az egészen apróra vágott hagymát, a fűszereket és a tojást, aztán prézlivel formázhatóvá kevertem. Kanállal diónyi darabokat szaggattam belőle, tenyérrel meggömbölygettem és forró olajban kisütöttem.
Amíg a gombócocskák sültek, gyorsan feltettem 3 ek olajat melegedni, majd a liszttel rántást készítettem. Erre öntöttem a paradicsommártást, gyakori kevergetéssel felforraltam, közben fűszereztem. A végén tettem bele egy kis tejfölt, még megvártam, amíg visszasűrűsödik, aztán levettem a tűzről, és tettem bele kb egy teáskanálnyi cukrot. Nekünk ez pont megfelelő lett, de ezt mindenki döntse el magának, hogy mennyire szeretné édesnek a szószt.
Persze nem muszáj házi paradicsompüré hozzá - a boltit nem kell cukrozni, legfeljebb fűszerezni -, de azért ha sehogy nem juttok hozzá házi püréhez, akkor vegyetek a sima szósz mellé egy paradicsomkocka-konzervet is (vagy pár paradicsomot, amit felapríttok és megfőztök, na :) ), mert ez a szósz akkor jó igazán, ha darabos :)
Mi most nyilván hidegen ettük ezeket, de persze azért Férjjel muszáj volt előkóstolni, és az az igazság, hogy langyoskán a legfinomabb :) Ezt amúgy laskával, rizzsel, vagy akár lencsefőzelékkel vacsoraként is simán el tudom képzelni.
A negyedik kaja a sorban a mostanság szintén nagy kedvenc krumplisaláta volt, csak most hagymát is daraboltam bele :) Ehhez vettünk egy pár bagelt a Kerfúrból - becsszó át fogok szokni ezekre a bagelekre, frissek és ropogósak és finomak és olyan illatuk van, hogy elszállsz -, felszeleteltük mellé és hamm, megettük :)
Én úgy érzem, egész jól sikerült az az este
** A rettenetesen késői poszt oka: kissé... khm... megfolyt a fürdőszobánk, úgyhogy az előrejelzésekkel ellentétben gyönyörű szép napos szombatunkat fürdőszoba-szereléssel töltöttük. Most már rendben van minden, vissza is pakoltuk a fürdőt a fürdőbe - úgyhogy sajnos holnap rossz idő lesz, gyerekek... **
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése