A tökéletes visszatérés

Nos, hát esment eltűntem egy időre, de most már mentegetőzni sem fogok, úgysem hinnétek nekem. Inkább egyezzünk meg abban, hogy olyan lesz ez a blog, mint amikor két jóbarát ritkán ugyan, de összetalálkozik, és onnan folytatják a beszélgetést, ahol legutóbb - egy hónapja vagy egy éve - abbamaradt. 

S így mindenik determinált

Arról van szó, kérem szépen, hogy hogyan húzza egyik vacsora maga után a másikat. Mert azt már rég megtanultam, hogy nekem nem szabad úgy letenni valami maradékot, hogy "majd kitalálom, mi lesz vele". Nem, nekem az eredeti étel tervezése közben ki kell találni, hogy mit csinálok a maradékkal, és azt a lehető leghamarabb végre is köll hajtani, mert ha nem - elfelejtem. Nem az ötletet, hanem magát a maradékot. Mert közben eszembe jut valami más, és az annyira ínycsiklandó, hogy gyorsan megcsinálom, aztán csak nézek, hogy mi az a régi kajaszerű cucc a hűtőben. Dolgozom a problémán, de azért előfordulnak ilyenek.

Mert velünk sosem történik semmi

Pont a múlt héten panaszkodtam a Zuramnak, hogy mennyire nem történik semmi velünk. Aztán kicsit utánaszámoltunk.
1) múlt hét hétfőn eljött R.bátya vacsorázni.
2) kedden érkezett Ernő, itt lakott csütörtökig
3) pénteken nekiindultunk világítani, csak úgy, fél Erdélyben
4) következő csütörtökön, vagyis tegnapelőtt jött Rita barátnénk Pestről, meg Ernő, úgyhogy már négyen lakunk kedvenc garzonunkban, és persze eszünk meg iszunk rendesen (mérték a vödör... vagy legalábbis a flakon :P)
Csak soha ne történjen ennél kevesebb :)

Valami gyönyörű

Legkedvesebb Barátunk ünnepi vacsorájának főfogása :) Nagyon büszke vagyok ezekre a gyönyörűségekre, de Neki köszönhetjük: jól választott :)
Amúgy köszönettel tartozom Alettánknak is, mivel egyrészt hozott egy tepsinyi fantasztikus tiramisut, másrészt vidáman besegített a tökök-gombák töltésében (bár egy percig féltettem a gombákat, olyan finomnak minősítette az előkóstoláson a beléjük szánt szószt :) )

Régi szerelem: töltött tök

Ez egy olyan recept, amit a blog létezése óta szeretnék felpakolni ide. Akkor azért nem tettem, mert inkább tavaszi-nyári étel, tavasszal pedig azért nem, mert akkor akadt más, amit meg kellett osztani. De most végre elérkezett ez a pillanat is, ajánlom nektek szeretettel:

Előkészületben