Az időbeosztás felettébb kacifántos voltárul

Az előző rész tartalmából: körték, mesék, együttműködések, és egy négyfogásos menü első fogásának receptje. Megvan? Mehetünk tovább? Szuper :)

Együnk egy jó leveskét

A karanténia itthonmaradós heteiben végre ismét értelmet nyert az ebédidő fogalma, így aránylag sokszor sikerült kétfogásos menüvel terhelni magunkat az egész napos ülésben. Mostanában (értsd az elmúlt egy-két évben) amúgy is egyre gyakrabban hiányoltuk a leveseket (éd'sanyám meg is jegyezte, hogy korán kezdjük a „levesesedést”), s mivel most még időm is akadt néha, tesztelgettem egy pár új levesreceptet is. Most pont nem egy ilyen következik, a póréhagyma-krémleves ugyanis már klasszikus nálam, csak valahogy eddig még nem sikerült lefotózni. Ez a mostani a legegyszerűbb-leggyorsabb változat, a fancy verziókat (pl. a valamelyik karácsonyra készült, négyhagymás-sajtos francia hagymalevest) esetleg rendelkezésetekre bocsátom később, ha cukik lesztek :P

Póréhagyma-krémleves egyszerűen

Hozzávalók: 2-3 szép szál póréhagyma, 250 ml főzőtejszín, 100+50 g vaj, kevés kukoricakeményítő, só, (frissen őrölt színes)bors, víz

A hagymákat megpucolom, kevés folyó víz alatt átmosom (a nagyüzleti pórék egyre gyakrabban földesek-homokosak mélyen a levelek között is, ami nem baj, csak macerásabb a kimosása), majd fél-kisujjnyi karikákra szelem őket. Az, hogy a póré zöldjéből mennyit vágtok fel, nagyjából ízlés kérdése, én a nagyon erős zöld szárvégeket már le szoktam csapni, mondjuk ezek gyakran hibásak is. A zöld(ebb) karikákból két-három maréknyit félreteszek, ez lesz majd a levesbetét. Egy lábosban megolvasztok 100 g vajat, erre dobom a hagymakarikákat, gyorsan átforgatom, hogy nagyjából mindenütt bevonja őket a vaj, majd folyamatos kevergetéssel egy-két percig magában melegítem; végül nagyjából kétszeres magasságig felöntöm forró vízzel, és sózom, borsozom. Félig lefedve főni hagyom, nagyjából 20 perc alatt készen szokott lenni. Ha a hagyma megfőtt, leveszem a tűzről, és  turmixgépbe töltve alaposan megdolgozom - én általában előbb betöltöm a gépbe a főzőtejszínt, hogy egy kicsit védje a pengéket a hirtelen forróságtól. Ilyenkor jöhet egy kóstolás, ha sótlan, sózás, ha túl sűrű, még egy kis tejszín, aztán az egész visszazuttyan a lábosba egy végső felrottyantásra. Közben egy serpenyőben vajat olvasztok, a félretett hagymakarikákat megszórom egy kevés kukoricakeményítővel (csakis szitán keresztül, mert másképp hajlamos a csomósodásra) és gyengén átforgatom, majd a felolvadt vajon megpirítgatom. Kész is - higgyétek el, a leírás sokkal bonyolultabb volt, mint az elkészítés :)

Elkészítési idő: 40-45 perc

Nyár, mentegetőzések nélkül

Puszik és pák, kedveseink, jelentem, még élünk - mint látszik, elég aktívan ahhoz, hogy a blog esment háttérbe szoruljon. Nem is magyarázom ezt tovább; sokmindenről lehetne, kellene és fogok is valamikor mesélni, de annyi időm most sincs (még a ma esti vacsora is el kéne készüljön) - úgyhogy csapjunk is bele a lecsóba. Ja nem, a levesbe ;)

Odatettük a csontot

... Főni. Maradékfelhasználás felsőfokon.

1. Boldog

Nos hát eltelt ez az év is, már kemény öt napja kétezertizenhat van, mi meg már megint dolgozunk... Ilyen ez az élet. Viszont végre nagyjából kipihenten keltünk fel hétfő reggel, és a múlt évben hagytuk a nagy morcosságokat is, legalábbis egy darabig. De azért őszintén már a következő vakációt tervezem :)

Betegleves,

mondhatnám, mert valóban: ez az a leves, ami még a halottakat is meggyógyítaná. Csak éppen az elkészítéséhez kell egy kis egészséges segítség. Na nem azért, mintha annyira bonyolult lenne, de azért csak kell álldigálni egy keveset miatta a tűzhely mellett, az pedig nagybetegen nem annyira móka.

A melegre való tekintettel

Végre sikerült megoldani a technikai problémákat, és feltölteni a gépen maradt képeket, úgyhogy lassan visszarázódhatunk a normális kerékvágásba. Legalábbis egy kis időre :)