Búgócsiga

Öhm, hát hogy is mondjam, kicsit intenzív volt ez az elmúlt pár hét (főleg az utolsóelőtti). Kultivál, KMN (ott kétfele is lenni, mer' az jó), és közben még a jövőt is tervezni kellett... Szóval mostanra kicsit tömegundorunk lett - de ne aggódjatok, el fog múlni :)

(Újra)születésnap ősziesen

Öhm, heló... Jár még egyáltalán erre valaki? Nem?

S ha kiteszek egy ilyen szép képet? ;)

Megújulás

Mostanában, mint az év (kvázi) elején általában, minden a megújulásról, az újrakezdésről szól. Jó, nem annyira, mint húsvétkor, de azért... értitek :) Na, mi a piacképesség jegyében már a tavaly elkezdtük a megújulást :D

Kiskarácsony, nagykarácsony

Az ember tervez, aztán újratervez, aztán még egyszer. Amíg a végén minden úgy alakul, ahogy nem várta. De amíg ilyen vacsik lesznek az újratervezések végén, addig végül is nem jártunk annyira rosszul :)

Csak tetszhalál

Szervusztok, Kedveseim!

Igen, tudom, kegyetlenül eltűntem mostanában, és mélységesen szégyellem is magam, hogy így se szó-se beszéd magatokra hagytalak. De szokás szerint van mentségem :)
Az elmúlt pár hetem-hónapom hihetetlenül, elképzelhetetlenül, felfoghatatlanul zsúfolt volt. Már a karácsonyi készülődés is eléggé felpörgette az életemet a munkáim mellett, de az semmi volt a januárhoz képest, ekkor ugyanis még szesszióztam is amellett, hogy nagyjából az összes projektet és a hozzájuk kötődő pályázatokat mostanában kellett leadni. Viszont ami jó hír, hogy az elmúlt bő fél év munkája kezd beérni lassan, és talán a ködös jövő is tisztulni fog hamarost :)

Kettecskén

Nem azt mondom, semmi bajunk Ernővel, de azért most tényleg igaz volt a mondás, hogy kétszer örül a gazda a vendégnek: mikor jön, meg mikor megy. Ez talán leginkább a lakásocskánk méretbeli hiányosságaira vezethető vissza, mer' fasza, fasza, hogy itt a' Ernő, meg hogy társaság van, meg hogy (jófajta) ellátmány fejében kapunk estére sört, de azért huzamosabb ideig együtt élni három embernek egy 28-as garzonban, hááát... nem a legkényelmesebb.

S így mindenik determinált

Arról van szó, kérem szépen, hogy hogyan húzza egyik vacsora maga után a másikat. Mert azt már rég megtanultam, hogy nekem nem szabad úgy letenni valami maradékot, hogy "majd kitalálom, mi lesz vele". Nem, nekem az eredeti étel tervezése közben ki kell találni, hogy mit csinálok a maradékkal, és azt a lehető leghamarabb végre is köll hajtani, mert ha nem - elfelejtem. Nem az ötletet, hanem magát a maradékot. Mert közben eszembe jut valami más, és az annyira ínycsiklandó, hogy gyorsan megcsinálom, aztán csak nézek, hogy mi az a régi kajaszerű cucc a hűtőben. Dolgozom a problémán, de azért előfordulnak ilyenek.

Az idei utolsó cukkini

Legalábbis nagy valószínűséggel az utolsó lesz most már... Mostanában rákattantam a tekercsekre, eddig sikert arattam vele :)