Az egyik legszebb, legcsodásabb és legjobban variálható játék a nyelv. Emlékszem, annak idején hány hosszú órát játszottunk utolsó betűt WT-vel, volt, hogy csak azért, hogy ne unatkozzunk útközben, de volt, hogy csak úgy simán, a Sétatéren, mindenféle új szabályok kitalálásával. Ó, és a rengeteg szójáték, ami nélkül gyakorlatilag nem folyt beszélgetés - a jelszavaim egy része még mindig ezekből a szójátékokból építkezik :)
Meg aztán próbálkoztunk V-val, hogy csak versben beszéljünk, de ezt a játékot Férjjel tökéletesítettük a végén - igaz, engedménnyel: ha nem volt megfelelő verssor-válaszunk, akkor fel lehetett használni népdalok sorait is.
Aztán valahogy kikoptak ezek a játékok a mindennapokból. Eltűntek azok a barátok, akikkel ez volt a szokásos érintkezési forma, és Férjjel is egyre gyakoribb lett a munkahelyi nehézségek vagy a pénzügyi gondok megbeszélése, mint a csipkelődős nyelvi játék esténként. Nekem meg lassan elegem lett ebből - meg abból is, hogy idejét sem tudom, mikor kreatívkodtam utoljára - és azt mondtam, hogy majd most megoldom én ezt a problémát. És megoldottam :D
