Meg aztán próbálkoztunk V-val, hogy csak versben beszéljünk, de ezt a játékot Férjjel tökéletesítettük a végén - igaz, engedménnyel: ha nem volt megfelelő verssor-válaszunk, akkor fel lehetett használni népdalok sorait is.
Aztán valahogy kikoptak ezek a játékok a mindennapokból. Eltűntek azok a barátok, akikkel ez volt a szokásos érintkezési forma, és Férjjel is egyre gyakoribb lett a munkahelyi nehézségek vagy a pénzügyi gondok megbeszélése, mint a csipkelődős nyelvi játék esténként. Nekem meg lassan elegem lett ebből - meg abból is, hogy idejét sem tudom, mikor kreatívkodtam utoljára - és azt mondtam, hogy majd most megoldom én ezt a problémát. És megoldottam :D
Az igazság az, hogy ezt a játékot már legalább egy éve tervezem. A Kifli és levendula blogon találtam az ötletet, és bár többször is visszatértem rá, valamiért kihagyott az agyam: végig úgy emlékeztem, hogy tejesdoboz-kupakokból készült a cucc. Gyűjtöttem is őket szorgalmasan, legalábbis mikor eszembe jutott; így fordulhatott elő az, hogy amikor vagy két hete előszedtem a dobozt, hogy márpedig én ma scrabble-t csinálok, kiderült, hogy csak tizennyolc darab árválkodik ott belőlük.
De ha én azt mondom, hogy scrabble-t csinálok, akkor az úgy is kell legyen, különben morcos leszek, azt pedig Férj - érthető okokból - nem szereti :P Elgondolkodtam hát, hogy mi akad még otthon, és beugrott, hogy van még egy fél mázsa söröskupakom, még abból az időből, amikor alátéteket gyártottam belőle és emiatt az összes kolozsvári magyar kocsma nekem gyűjtötte a szebb kupakokat. Elő is kerestem a tasakot, nagy büszkén, hogy milyen okos vagyok én, aztán megnyitom Levendulalány blogján a bejegyzést, hogy megnézzem a betűszámokat - és ő is söröskupakokkal dolgozott, s csak az egyik megjegyzésben jelentek meg azok a fránya tejeskupakok.
Szóval a régi jó szójátékos idők emlékére készítsünk szókirakót :)
Kell hozzá:
- minimum 49, az én esetemben 81 sörös- vagy tejeskupak (vagy bármi, ami elég könnyen megfogható felületet ad)
- színes papír
- olló
- ragasztó
- marker
- színes karton a táblákhoz
Először is kiválogatok 81 darab szép, nem vagy csak alig megtört söröskupakot.
Utána csíkokat vágok a színes papírokból, melléjük pedig egy erősebb kartonból vágok egy akkora kört, amekkora éppen befér a kupakjaim belsejébe.
A csíkokat egyenként harmonikára hajtogatom, hogy kb akkora négyzetfelületet kapjak, amekkorából könnyen ki tudom vágni a köröket - és fel is vagdosom a szalagokat.
A kész köröcskéket megírom - én igyekeztem úgy dolgozni, hogy ugyanazt a betűt ne írjam ugyanolyan színű korongra, de ez igazából nem nagyon számít. A 81 darabos verzióhoz a számok a következők: A: 4 db, Á: 3 db, B: 2 db, C: 3 db, D: 2 db, E: 4 db, É: 3 db, F: 2 db, G: 3 db, H: 2 db, I: 2 db, Í: 2 db, J: 2 db, K: 2 db, L: 3 db, M: 2 db, N: 3 db, O: 2 db, Ó: 2 db, Ö: 2 db, Ő: 2 db, P: 2 db, R: 2 db, S: 4 db, T: 4 db, U: 2 db, Ú: 2 db, Ü: 2 db, Ű: 2 db, V: 2 db, Z: 3 db, Y: 4 db.
A játék lényegét most nem írom le nektek, próbáljatok meg rájönni a képek alapján - vagy keressetek rá a neten ;)
Én még kerestem hozzá szép kis szütyőt, amiből húzni lehet (bár le kell cseréljem átlátszatlanra), ...
... és 6 játéktáblát szép színes kartonokból.
Nyilván gyorsan fel is avattuk az új játékunkat - íme a végeredmény; 58-57-es eredménnyel Férj nyert :)
Ha van egy kis kreatív időtök, mindenképpen álljatok neki - jó móka az elkészítése is, és ha kész, sok borongós téli estét lehet átviháncolni majd vele :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése